Obsluhoval Jsem Anglick ho Kr le I Served The King Of England

hu
00:00:13 ÕFELSÉGE PINCÉRE VOLTAM
00:00:36 Szereplõk:
00:01:04 Zene:
00:01:10 Fényképezte:
00:01:11 Írta és rendezte:
00:01:23 Büntetés-végrehajtási intézet
00:01:47 15 évre ítéltek,
00:01:49 de az amnesztia jóvoltából
00:02:08 Az én szerencsém mindig abból eredt,
00:02:13 hogy valami szerencsétlenség ért.
00:02:22 Egész életemben arra törekedtem,
00:02:27 De kezdetben
00:02:30 csak forró virslit árulni
00:02:38 Éhes vagyok!
00:02:52 Hagyd az aprót,
00:03:09 Olyan ügyesen árultam a virslit,
00:03:12 hogy a fejembe vettem:
00:03:16 veszek egy kis szállodát,
00:03:18 gazdag menyasszonyom lesz,
00:03:20 és amikor az asszonnyal
00:03:23 mindenki nagyra tart majd,
00:03:30 elismert milliomos leszek.
00:03:35 Még sírni is tudtam a pályaudvaron.
00:03:38 És mert picike pikolófiú voltam,
00:03:41 mindenki legyintett és otthagyta
00:03:51 Így most már nekem is volt saját pénzem.
00:03:55 Egy hónap alatt már több százas,
00:04:11 És rájöttem, mi hajtja
00:04:15 mire képesek egy pár garasért.
00:04:18 Milyen szépen hajlonganak,
00:04:50 Nappal is arról álmodtam,
00:04:53 és szétszórom, mintha búzát vetnék,
00:04:56 és senki sem tud ellenállni,
00:05:00 veszekednek,
00:05:02 öklelik egymást a fejükkel,
00:05:06 mindenki azt hiszi, hogy a pénz az övé.
00:05:18 De ez régen volt.
00:05:21 Amikor kiengedtek a börtönbõl, megmondták,
00:05:24 hogy menjek önkéntes munkára gusztusom szerint,
00:05:27 azzal a kikötéssel, hogy csak
00:05:45 Elküldtek útkarbantartónak a hegyekbe,
00:05:47 ahol üresen álltak a kitelepített németek házai.
00:05:54 Az egyiknek még a kulcsát is megkaptam.
00:06:13 A hihetetlen, amely valóvá vált,
00:06:18 Tudtam, ha más volna itt a helyemben,
00:06:21 elmenekülne, mint az emberek
00:06:26 De én még örültem is,
00:06:29 örültem, hogy így történt.
00:06:31 Úgy gondoltam, jó lesz nekem itt,
00:06:37 Jó jelnek tekintettem, hogy
00:06:42 mert vendéglõben kezdtem,
00:06:45 és egész életein a vendéglátóiparban telt.
00:07:03 Kicsi voltam, egy kicsi faluból,
00:07:09 Válogatott társaság járt ide,
00:07:14 az állatorvos, a zeneiskola
00:07:19 Képesek voltak egész délután sört iszogatni,
00:07:23 vitatkozva, hogy a város mellett
00:07:27 Az egyik azt mondta,
00:07:31 a másik, hogy nem is híd volt,
00:07:35 Kiabáltak, veszekedtek,
00:07:39 Csak azért üvöltöztek,
00:07:51 Mi lenne,
00:07:53 ha a futóval a G7-re lépnék?
00:07:56 Lépjen lóval a C5-re és megnyerte!
00:07:59 Ditì úr, ne kibiceljen, eredjen a dolgára!
00:08:02 Várjon, a tökmagnak igaza van!
00:08:07 Sakk-matt!
00:08:22 Máskor azon civakodtak,
00:08:26 Az egyik a protivínire,
00:08:29 a harmadik a nymburkira...
00:08:31 A pilseni sör világhírû!
00:08:34 És megint üvöltöttek,
00:08:38 Csak azért kiabáltak,
00:08:41 Hogy agyonüssék az idõt.
00:08:46 Nem gyõztem csodálkozni, mikrõl
00:09:05 A szalontüdõn kivül hozzák
00:09:11 amint az egyik végénél tartok,
00:09:18 Vacsora után hozz a szobámba
00:09:21 négy ásványvizet és fél kiló téliszalámit!
00:09:25 Így ismerkedtem meg Walden úrral,
00:09:28 aki azért kedvelt, mert
00:09:34 A van Berkel cég képviselõje vagyok.
00:09:36 A világ legnagyobb cége
00:09:40 Olyasmivel kereskedik,
00:09:44 senki meg nem fogott, amit Istennek neveznek.
00:09:48 A második cég a van Berkel
00:09:52 melyek az Északi-sarkon és
00:09:57 És mindenféle szalámi- és
00:10:01 Nézzék ezt a varázslatos gépet!
00:10:48 Láttál már ehhez foghatóan szépet?
00:10:52 Amit itt látsz a szõnyegen, egyheti keresetem.
00:10:57 Tiz mérleget adtam el
00:11:07 Veszek, eladok.
00:11:09 Tudom, mit kell venni, hol kell eladni.
00:11:12 Ez benne a kunszt.
00:11:17 Láttalak a pályaudvaron virslit árulni.
00:11:20 Azt is láttam, mit csinálsz az apróval.
00:11:24 De úgy kell tudnod kidobni
00:11:29 hogy aztán az ajtón százasok sétáljanak be.
00:11:37 Szegénykém, tarts ki!
00:11:42 Te még viszed valamire!
00:11:47 A pénz megnyitja elõtted a nagyvilág kapuit.
00:12:02 Jól jegyezd meg, fiacskám, hogy
00:12:08 annyira gyönyörû...
00:12:18 Így láttam önmagamat is,
00:12:21 ugyanígy fogom sorba rakni
00:12:25 Kirakom a padlón tehetségem és hatalmam képét.
00:12:41 De most nem bankókat rendezgetek,
00:12:44 amit nekem kellett összetörnöm,
00:12:50 Úgy éreztem, az út karbantartása
00:12:54 mely visszapillantva mintha
00:12:59 mintha életem egy regény volna,
00:13:14 Üdvözlöm.
00:13:16 - Maga is büntetésbõl van Itt?
00:13:20 Senki sem csak úgy kerül ide, a semmiért.
00:13:24 Nem?
00:13:27 Marcelának hívnak.
00:13:34 A Mar¹nerék csokoládégyárában szabadultam.
00:13:38 - Az Orionban.
00:13:41 Én fogom karbantartani az utat.
00:13:43 Mi zengõfákat keresünk,
00:13:48 Zene.
00:13:59 Az ilyen fenyõ, mint ez, nagy ritkaság.
00:14:04 Ezt a fát elszállítjuk a hangszergyárba,
00:14:09 ott deszkákra, lapokra,
00:14:14 melyekbõl aztán hegedût, csellót,
00:14:24 - Én is büntetésbõl vagyok Itt.
00:14:28 Mert szerettem táncolni.
00:14:30 Gonosz, hülye, bûnös nemzedék!
00:14:34 Ez az úr sem csak úgy került ide, ugye?
00:14:39 Franciairodalom-tanár volt.
00:14:43 - Mibõl jött rá?
00:14:48 A maga szemében meg azt látom,
00:14:54 Szeretek táncolni,
00:14:57 és mindenkivel elmegyek, aki tetszik.
00:15:01 Rögtön láttam rajta,
00:15:05 vagy olyan, aki ott álldogál
00:15:30 Vágyat éreztem, hogy levetkõztessem,
00:15:33 ha tettlegesen nem is,
00:15:40 Magam is meglepõdtem,
00:15:43 és jó jelnek vettem,
00:15:47 annyi év után
00:15:57 Te vagy itt a pikolófiú,
00:16:00 semmit sem láttál,
00:16:04 Semmit sem láttam, semmit sem hallottam.
00:16:08 De azt is jegyezd meg, hogy
00:16:13 Ismételd el!
00:16:14 Mindent látnom és hallanom kell!
00:16:34 Jöjjön be, kisasszony!
00:16:37 Na, jöjjön!
00:16:41 Foglaljon helyet!
00:16:48 Kér egy grogot?
00:16:51 Parancsoljon!
00:17:32 Elállt az esõ.
00:17:34 - Köszönöm.
00:17:45 Ez az új kisasszony az Édenbõl.
00:17:50 Jaru¹kának hívják.
00:17:53 Csütörtökön látták
00:17:57 - Nem is igaz...
00:18:00 Helenkával ment szobára.
00:18:03 Nem csütörtökön, hanem szerdán, uraim!
00:18:06 De nem Helenkával,
00:18:11 Vlastièkaval, aki...
00:18:15 Így kezdtem semmit sem hallani,
00:18:19 Mindent látni és semmit sem látni.
00:18:24 Már nem akartam én egyebet látni és hallani,
00:18:26 csakis azt, hogy milyen is ott az Édenben.
00:18:39 Mi kéne, kis legény?
00:19:45 Mennyire más volt ez így,
00:19:49 Olyan bûnösen gyönyörû volt,
00:19:57 És már másnap egész más szemmel
00:20:06 Jó napot!
00:22:25 Dítì úr,
00:22:27 megint végem...
00:22:30 Ugyan!
00:22:43 Egy málnaszörpöt!
00:22:51 - Mi legyen a királynõvel?
00:23:02 Mit mûveltél, te kölyök?
00:23:07 Mit merészel?
00:23:12 Leöntötte a ruháját.
00:23:14 - Mi köze hozzá?
00:23:17 Én nem akarok magától semmit.
00:23:20 És most nézzen ide!
00:23:39 Fizetek!
00:23:43 Este jöjjön el megint az Édenbe,
00:23:46 vettem egy gyönyörû csokor pipacsot!
00:24:07 Kiment, s utána a málnaillatfelhõ.
00:24:10 Csak ment a bazsarózsás selyemruhájában,
00:24:13 mint egy törökmézes bódét,
00:24:26 És én tudtam, hogy odébb kell állnom.
00:24:29 Mert az nem lehet,
00:24:33 amit a város tisztes polgára csak titokban tesz.
00:24:39 Szerencséin volt a szerencsétlenségben.
00:24:45 A Csendesség Szállóban kaptam munkát.
00:24:48 Csendesség úr, a szálló tulajdonosa
00:24:53 õrangyalom, Walden úr ajánlására vett fel.
00:25:04 A szálló meseszép volt.
00:25:07 Emlékeztetett is Csipkerózsika meséjére.
00:25:32 Egyik ámulatból a másikba estem,
00:25:36 Hogy kinek építették ezt a szállodát.
00:25:39 Hogy lehetséges-e egyáltalán ekképpen élni.
00:25:44 Az egész hotel készenlétben állt,
00:25:48 amibe egyszerre csak bedob valaki
00:27:29 - Nincs szükséged egy vagon magyar hízóra?
00:27:34 - Vagy kettõre?
00:27:36 - Egy egész vonatnyira?
00:27:40 Hát jó.
00:28:47 Spórolni fogok erre a szobalányra,
00:29:22 Olyan boldog férfiakat, mint ezek
00:29:28 Mint minden gazdag ember,
00:29:35 Hódoljunk nyáron a téli örömöknek!
00:29:40 Itt, a Csendesség Szállóban jöttem rá,
00:29:44 hogy azt, hogy a munka nemesit,
00:29:49 mint ezek az emberek, akik itt
00:30:06 Megszaladt.
00:30:09 Hagyják csak, szeretem nézni!
00:30:13 - A végén fél kiló téliszalámit?
00:30:22 Azelõtt abban a hitben éltem,
00:30:27 Hogy csak a kunyhók, a krumpli
00:30:33 ám úgy látszik, ezt a papolást,
00:30:38 ezt a mi vendégeink találták ki,
00:30:41 mennyit költenek egy éjszaka,
00:30:47 - Jó estét!
00:30:50 Jó estét.
00:30:52 - Minden rendben?
00:30:56 Lábon hordtam ki a rákot!
00:31:01 Oda a májam,
00:31:05 Némely vendég egész utcasornyi
00:31:10 Nem szabad túlennem magam.
00:31:12 Még egy vár is gazdát cserélt.
00:31:16 Volna egy eladó
00:31:19 Gyárakat, vadászterületeket adtak-vettek,
00:31:22 vezérképviselõk itt egyeztek meg
00:31:27 félmilliárd koronás kölcsönben
00:31:32 Két millió alá nem megyek...
00:31:35 Elnézést...
00:31:36 Eladtak itt már két vonatnyi lõszert,
00:31:39 mindig pezsgõvel, osztrlgával,
00:31:50 Öt után bájos a leány, s este kivirul.
00:31:54 Vacsoránál megígéri, a mennybe röpít!
00:31:59 A férfi meg:
00:32:03 Menjünk, kislány,
00:32:08 Jaj, most még ne, várjunk kicsit,
00:32:13 amíg kihunynak a fények!
00:32:17 Jaj, most még ne, várjunk kicsit,
00:32:22 amíg bezárnak a bárok!
00:32:26 Jaj, most még ne, várjunk kicsit,
00:32:31 majd ha kettesben leszünk!
00:32:35 Ígér a jóból, aztán megcsókol,
00:32:40 de most még nem, vár egy kicsit.
00:34:32 Ébresztõ!
00:34:52 - A számlát!
00:34:54 A következõket méltóztatott
00:34:58 három palack Henkell Trocken
00:35:02 továbbá rendelt egy sült libát
00:35:06 39 koronáért.
00:35:08 Három palack 1923-as Beaujolais-t,
00:35:12 két teknõsbékalevest 32 és 20 koronáért,
00:35:15 egy tucat csigát 14 koronáért.
00:35:17 A tábornok úr széttaposott egy
00:35:22 két csuka fehér borban, 36 korona,
00:35:24 összetört vizeskancsó, 12 korona,
00:35:28 két csirágkrém, 16 korona,
00:35:30 egy zászlótartó, 57 korona,
00:35:33 egy japán porcelánkészlet
00:35:40 egy Chateau Mouton-Rothschild,
00:35:46 késõbb a tábornok úr rendelt
00:35:51 Elég?
00:36:00 Elég.
00:36:28 Tudtam, hogy megint odébb kell állnom.
00:36:31 Oda, ahol mindent megtanulhatok,
00:36:35 ha majd milliomos leszek,
00:36:43 Szerencséin volt.
00:36:48 a legszebb prágai szálloda
00:37:17 A Párizs Szálló olyan gyönyörû volt,
00:37:22 Szerencsém volt. Oda kerültem,
00:37:26 Skøivánek fõúr keze alá.
00:37:37 Ebben a gyönyörû szállodában
00:37:40 a pincér, mikor úgy gondolta,
00:37:44 mindig csippentett az ételbõl.
00:37:49 Engem, nem tudom, miért nem kedvelt.
00:37:57 Félre az útból, tökmag!
00:38:34 - Kínaiul is tud?
00:38:39 - Une table.
00:38:44 Une table, te ló!
00:38:47 In tábl, te ló!
00:38:55 Kaphatsz egyet a nadrágszíjammal,
00:38:59 - Une table.
00:39:02 - Une chaire.
00:39:08 De ostoba! Une chaire!
00:39:14 Chaire! Nem ser.
00:39:22 Kétségbeejtõ...
00:39:24 - Une statue.
00:39:26 Une statue.
00:39:35 Putain.
00:39:38 Na látod, megy ez neked!
00:39:40 - Aujourd'hui...
00:40:02 Igenis, ürüfejünk van, borjúagyunk,
00:40:06 s a fejünkben nincs más, csak kocsonya.
00:40:09 Honnan tudja, maga idióta?
00:40:15 Érdemrendet kaptam az abesszin császártól.
00:40:48 A vendég gulyáslevest vagy
00:40:54 A vendég teát rendel
00:41:06 Egy teát pirítóssal!
00:41:09 Az epebajost rögtön föl kell ismerned.
00:41:11 Csak rá kell nézni,
00:41:14 Hogy lehet, fõúr kérem,
00:41:18 - Honnan tudja?
00:41:22 A király?
00:41:24 Uram teremtõm!
00:42:29 Ki volt ez?
00:42:52 A hölgy bizonyára párizsi...
00:42:55 Õ egy bizonyos Jùlinka Vr¹ovicébõl.
00:42:57 Honnan tudja mindezt?
00:43:02 Vendége volt az angol király.
00:43:23 Brandejs úr szerette ezt a pincért.
00:43:26 A hotel büszkeségének tartotta.
00:43:28 Szinte artistamutatvany volt,
00:44:41 Én ezt még akkor nem értettem,
00:44:46 ha csak egy tányérral esett meg,
00:44:51 Mert a pincérnek csak egy becsülete van a placcon.
00:45:00 Így lett belõlem pincér a placcon,
00:45:03 Skøivánek fõúr keze alatt.
00:45:32 És még egy kötelesség
00:50:32 Hogy is volt az az abesszin császárral?
00:50:35 Nem hisz nekem?
00:50:38 Hinnem kéne?
00:50:43 Hívjon meg vacsorára
00:50:46 és mesélje el!
00:51:13 Az ember elpusztíthatatlan,
00:51:19 Minden emberben tiz doboz
00:51:25 és annyi vas, hogy az abból kovácsolt szögre
00:51:28 egy ember felakaszthatja magát.
00:51:32 Jó estét!
00:51:33 Az ember elpusztíthatatlan,
00:51:37 És annyi víz van benne, hogy abból
00:51:43 tiz liter pacalleves fõzhetõ.
00:51:46 Éhes vagyok.
00:51:51 Ilyet én nem ehetek.
00:51:53 Biztosan lábon hordtam ki
00:51:57 Oda a májam, a vesémben biztos homok van.
00:52:02 De a szivem, a pájsiim jó, a doki
00:52:09 Kilencven évig elélhetek itt.
00:52:13 Ezt a pechet, nem?
00:52:15 Kinek ártottam én,
00:52:24 Ne haragudjon,
00:52:32 És igaz, hogy az emberiség
00:52:40 Még annál is rosszabb!
00:52:42 A filozófusok, próféták,
00:52:47 paraziták, csavargók és
00:52:57 ha nem volnának,
00:53:03 - A huszadik században...
00:53:08 Ahogy mondtam. Érdemrendet
00:53:17 Mi a huszadik században hajlunk arra,
00:53:20 hogy magunkban a nagyszerût,
00:53:26 Ez a zûrzavar kezdete.
00:53:36 Ez tényleg az abesszin császár érdemrendje.
00:53:40 Abban a szerencsében volt részem,
00:53:45 pont a Párizs Szállót érte:
00:53:52 A becses afrikai vendég a mi
00:53:59 A szakácsai egy eleven tevét
00:54:03 az meg bégetett, hogy neee, neee,
00:54:07 Kóser késsel elnyisszantották,
00:54:12 Aztán az abesszin szakácsok
00:54:16 nagy tüzet raktak
00:54:21 Hozattak két antilopot,
00:54:24 beléjük tömködték
00:54:29 az üresen maradt helyekre
00:54:33 aztán a tevébe belerakták
00:54:38 A pulykákban is volt töltelék meg hal.
00:54:41 Az üresen maradt helyeket
00:54:47 Amikor már meg volt terítve,
00:54:53 és a mi kormányunk tagjai,
00:54:57 aztán ünnepélyesen felszolgálták
00:57:29 A császár elégedett volt.
00:57:32 hogy a díszebéd lebonyolításáért
00:57:39 Skøivánek urat.
00:58:12 Megint tudtam,
00:58:16 a többiek sosem bocsátják meg,
00:58:35 Jó estét!
00:59:50 Igyekezz, a szentségit!
00:59:54 Kaphatsz egyet a nadrágszíjammal!
01:00:45 Tudtam, hogy ez a lány a csokoládégyárból,
01:00:47 - akit büntetésbõl küldtek ide,
01:00:52 hogy ez a lány nem lesz boldog,
01:00:59 Vele élni a férfinak szenvedés
01:01:23 És arra gondoltam, hogy ennek
01:01:27 hidegen hagyja a történelem,
01:01:33 akikrõl mit sem tudok,
01:01:44 Ez az utolsó területi követelésünk,
01:01:49 de ennek a követelésnek érvényt kell szereznünk.
01:01:56 A probléma gyökere:
01:01:58 1918-ban a népek önrendelkezése címén
01:02:03 elmebeteg államférfiak átrajzolták
01:02:09 Közép-Európa térképét.
01:02:11 Csehszlovákia ennek köszönheti létét.
01:02:18 A cseh állam hazugságra épül.
01:02:23 E hazugság atyja Bene¹.
01:02:30 Elkezdtem jobban adni magamra.
01:02:34 Amikor szabadnapos voltam, kiöltöztem,
01:02:37 és hogy pár centivel magasabbnak
01:02:54 Hitler beszéde után a Birodalomhoz
01:02:59 A prágai utcákon gyözelemittas
01:03:04 a csehek bosszúból letépték
01:03:16 Láttam, milyen igazságtalanok
01:03:20 restellni kezdtem, hogy a Sokol
01:03:36 Cseh ripökök durván lerángatták
01:03:40 én meg csehül kiabáltam:
01:03:46 Üvöltöttem, amíg el nem engedték,
01:03:49 a harisnyáját lobogtatva,
01:04:02 A lány sírt és azt mondta:
01:04:07 Így meggyalázni egy chebi német tanítónõt...
01:04:28 Prága szép birodalmi város!
01:04:31 Minden németnek elidegeníthetetlen
01:04:38 Úgy fel voltam háborodva,
01:04:40 hogy kerestem a Sokol-igazolványomat,
01:04:43 De nem találtam meg.
01:05:09 Eljön a nap, mikor a Führer
01:05:14 a ©umavától a Kárpátokig.
01:05:29 Miért ilyen elhagyatott itt minden?
01:05:33 Ez német falu volt.
01:05:37 Évszázadokon át németek
01:05:40 Jött Hitler, és a cserieknek el kellett menniük.
01:05:45 Aztán a németek elveszítették a háborút
01:05:51 Kitelepítették õket.
01:05:55 Hogy kitelepítették azokat,
01:05:58 akik dölyfösek és gorombák voltak,
01:06:01 s ez végül a vesztüket okozta,
01:06:05 De nem értettem, miért kellett
01:06:10 akik helyett itt most senki sem dolgozik.
01:06:14 Maga volt a háborúban?
01:06:16 Nem.
01:06:18 Mi, csehek nem háborúzunk.
01:06:22 A müncheni egyezmény után,
01:06:28 a Birodalomnak juttatta,
01:06:37 A kormány, tekintettel a nemzetközi helyzetre,
01:06:40 kénytelen volt engedni a müncheni diktátumnak,
01:06:44 s a sosem látott nyomás hatására
01:06:55 A csehajkú lakosság
01:07:00 új otthont keresve, s rajtunk,
01:07:04 megtalálják-e, s folytathatják-e
01:07:11 A megszállt területen a németek
01:07:17 Adolf Hitler kancellárt.
01:07:29 Elnézést!
01:07:32 Berlini beszédében a kancellár
01:07:36 hogy nincs több területi követelése.
01:07:48 Max ©vabinský mester
01:07:53 amelyre az új államforma
01:07:59 Bedøich Heinz rézkarcoló
01:08:03 és egy sor más szakember
01:08:18 Az új bélyeg nem csak a feladóknak
01:08:24 hanem a gyûjtõknek
01:08:58 Visszaadom a zsebkendõjét.
01:09:02 A nevem Líza.
01:09:05 - Dítì vagyok.
01:09:08 Vagyis gyermek?
01:09:10 A nevem Dítì. Jan Dítì.
01:09:13 Egy kicsi faluból jöttem,
01:09:18 Én Chebbõl jöttem.
01:09:20 Tornatanárnõ vagyok
01:09:24 Én pedig a Párizs Szállóban vagyok fõpincér.
01:09:32 Fõpincér?
01:09:34 Még nem egészen, de leszek.
01:09:51 A szalontüdõn kivül
01:09:57 Csak ásványvizet.
01:10:01 Nem tud valakit,
01:10:03 - Das Menu, bitte!
01:10:06 - Das Menu!
01:10:10 Die Speisekarte!
01:10:13 Elnézést, nem értem...
01:10:16 Ich habe die Speisekarte verlangt!
01:10:19 Háború lesz, minden elveszíti
01:10:23 Jól mozgatható és elrejthetõ.
01:10:28 Egy nagy szálloda fõpincére
01:10:35 Az étlapot!
01:10:48 Bélyeget!
01:10:50 Nem aranyat, ékszert,
01:10:55 Háború lesz, minden elveszíti
01:10:58 Csürhe, csõcselék, disznók!
01:11:03 Ezek az átkozott csehek!
01:11:17 Skøivánek úr arra tanított,
01:11:20 hogy fel kell ismerni, ki honnan jött,
01:11:25 ki cseh, ki német, ki francia, ki lengyel,
01:11:30 és azt is, hogy a vendég mit fog rendelni.
01:11:36 Hogy meg tudjam tippelni,
01:11:40 és hogy mennyit fog költeni belõle.
01:11:45 Azt is tudta, kit melyik asztalnál
01:11:49 s hogy ki akar fizetni, hogy
01:12:01 Láttam, hogy pont olyan kicsi,
01:12:04 És észrevettem,
01:12:08 Õ hirtelenszõke hajamat nézte és kék bociszememet.
01:12:13 Tudtam, hogy meg kell védenem
01:12:20 Azt mondta, nekem van a legszebb szõke hajam,
01:12:24 én meg azt mondtam,
01:12:28 összegyûjtõk egy kis pénzt
01:12:33 Egy ilyen érdemrenddel szállodát nyithatnék
01:12:38 a Cseh paradicsomban,
01:12:40 "Az abesszin császárság érdemrendjéhez"
01:12:54 Szeretlek. Bátor voltál,
01:12:58 megvedted német becsületemet
01:13:05 ...Nem vagyok német.
01:13:15 Líza elõadást tartott nekem
01:13:18 arról, hogy a fajoknak
01:13:21 hogy a fajt nem a nyelv,
01:13:24 és a keveredés a magasabb rendû
01:13:28 az alacsonyabb rendû fajjal
01:13:33 de nekem nem volt kedvem ezt hallgatni.
01:13:37 Végül Líza megkért,
01:13:40 biztosan akad az õseim között egy német.
01:13:44 Azt mondtam, a nagyapám sírjára
01:13:49 Lovászmester volt egy uradalomban.
01:13:52 Mindig szégyelltem a lovászt,
01:13:55 de Líza szemében nagyobbat nõttem,
01:13:59 Ditie úr!
01:14:05 A vendég teát rendel és kenyeret, vajat...
01:14:08 A vendég prágai sonkát rendel uborkával
01:14:11 és egy pohár pilsenit.
01:14:23 - Egy pilsenit és egy prágai sonkát!
01:14:30 Fogadjunk, hogy tudom,
01:14:41 FOGLALT
01:15:29 A cseh szoldateszkától nem is várhatunk mást!
01:15:33 Dítì úr,
01:15:36 maga nem jó cseh.
01:15:39 És gondom lesz rá,
01:15:53 Prága szép birodalmi város.
01:15:57 Eljön a nap, mikor a Führer
01:16:03 a ©umavától a Kárpátokig.
01:16:08 Eljön a nap, mikor a Führer
01:16:12 és felszabadítja az összes németet.
01:16:54 Azt mondta, a birodalmi németek
01:17:05 Ezer éve házasságra kívánnak
01:17:38 Azt mondta, a birodalmi németek
01:17:41 Ezer éve házasságra kivannak
01:17:52 Cseh népein!
01:17:56 A kormány egyetértésével elszántam magam,
01:17:59 sa 12. órában kihallgatást kértein
01:18:09 A birodalmi kancellárral
01:18:14 úgy döntöttem, bejelentem,
01:18:22 hogy a cseh nép és állam sorsát
01:18:27 a német nép vezérének kezébe helyezem.
01:18:31 A bizalom eme megnyilvánulásáért
01:18:35 hogy népünk önállósága,
01:18:39 és nemzeti léte nem szenved csorbát.
01:20:01 Na látja,
01:20:03 mire megy vele,
01:21:00 Mi ez?
01:21:03 Tükör.
01:21:05 Ingyen kaptam néhányat a faluban.
01:21:08 Örömest megszabadultak tõlük,
01:21:10 mondván, ha belenéznek a tükörbe,
01:21:14 - Maga nem hisz ebben?
01:21:18 Én beérem azzal,
01:21:24 Hogy idegen nép fiaként házasságra
01:21:30 a nürnbergi törvények értelmében
01:21:33 megvizsgáltak, alkalmas vagyok-e
01:21:39 Testes sine patológiáé.
01:21:46 Rajta, fiatalember,
01:22:14 KIVÉGEZTÉK AZ ALÁVALÓ
01:23:03 Még semmi?
01:23:44 Ondocseppjeim
01:23:48 mint amelyek alkalmasak az árja
01:23:52 Így a német vér- és becsületvédõ
01:23:56 feleségül vehettem
01:24:04 Az ünnepségen hozzám hasonlóan
01:24:12 bár rosszul beszéltem németül,
01:24:17 Líza elmagyarázta, hogy megvédtem
01:24:24 és kezdtem beleélni magam
01:24:28 hisz mégiscsak böhmisch maradtam.
01:24:33 Tudtam, hogy az összes tiszt
01:24:37 de én voltam az, aki Lízát elbûvölte,
01:24:41 mert én tudom, hogy az ágyban
01:24:45 ahogy én csináltam, amikor Jaru¹ka
01:24:51 meg Vanda, Jùlinka és a többiek hasikáját is.
01:25:22 Fõúr, alighanem...
01:25:26 Tudom.
01:25:58 Líza, mint a német hadsereg tagja,
01:26:07 Újra a Csendesség Szállóba
01:26:17 Ebbõl a volt zsidó szállodából,
01:26:23 az NSDAP létrehozta Európa elsõ
01:26:32 A leendõ anyák az európai embert
01:26:37 Ezen az embernemesito állomáson
01:26:46 Itt folynak a nemzetiszocialista közösülések,
01:26:50 a jó vérû német lányok
01:26:58 Itt keresztezik a német lányok
01:27:12 A német katonák germán magjukkal
01:27:18 megtermékenyítik a német lányokat.
01:27:29 Én szolgáltam ki a lányokat,
01:27:43 Elképzeltem, hogy
01:27:47 mint amikor a tehenünket vittük
01:29:19 Ma este megfoganhat méhemben az új
01:31:11 Líza a Blitzkrieg sikereitõl
01:31:17 Nem sikerült megajándékoznia
01:31:23 ezért önként jelentkezett a háborúba,
01:31:26 büszkén, hogy a legnagyszerûbb
01:31:33 Sajnáltam, hogy elhagy, talán vissza se jön,
01:31:37 szerettem ezt a kis chebi tanítónõt,
01:31:40 aki épp olyan kicsi volt, mint én.
01:31:44 Minden nö, akivel dolgom volt,
01:31:50 Csak Lízának tudtam egyenesen
01:31:55 hogy háború van, és hogy a feleségem elhagy.
01:33:17 Szomszédaim elmentek
01:33:22 és én magamra maradtam.
01:33:27 Arra vágytam, hogy legyen velem valaki.
01:33:52 Néztem magamat,
01:33:54 és egy idegen embert láttam.
01:34:01 Az ember önmagával kezd társalogni,
01:34:04 hagyja leperegni a múlt képeit,
01:34:07 aztán megszólítja önmagát,
01:34:12 kihallgatja önmagát, s mint
01:34:35 Míg otthon az emberek szenvedtek,
01:34:40 akiket éjjel katonák kerestek fel,
01:34:46 Ezek a nõk engem szolgának
01:34:50 Mintha tálalóasztal lennék,
01:34:55 Vigyáztak, nehogy egy férfi meglesse,
01:35:00 Ott álltak mezítelenül, fecsegtek,
01:35:07 mintha ott se lennék.
01:35:16 Szabad idõmben
01:35:19 Elõbb egy Varsó környéki címre,
01:35:26 Líza Kijevbõl és
01:35:29 A végén Kelet-Poroszországból érkeztek szomorú levelei.
01:35:36 A németek megkezdték
01:35:41 Líza hazatért, már nem lelte örömét a harcokban.
01:36:23 De nem üres kézzel jött vissza a háborúból.
01:36:54 Varsóból, a deportált zsidóktól
01:37:04 A Zumstein katalógus szerint
01:37:13 A deportált zsidóktól?
01:37:17 Persze.
01:37:22 A háború után veszünk
01:37:27 Egy nagy szállodát!
01:37:29 Ezek olyan értékesek lesznek,
01:37:33 hogy bármilyen szállodát vehetünk.
01:37:39 Hotel Ditie!
01:37:44 Egyedül ennek az árából
01:38:01 A háború elhúzódott,
01:38:06 azoknak kellett a hely, akik
01:38:12 Hogy majd kéz vagy láb nélkül
01:38:37 Láttam, hogy a németek
01:38:41 Leolvastam az arcukról,
01:38:47 Alig vártam már, hogy Lízával
01:38:58 Minél tovább nézem magamat,
01:39:03 Mintha valaki idegennél volnék.
01:39:05 Vádoltam, sikertelenül védtem.
01:39:10 Nézem magamat,
01:42:18 A hihetetlen valóvá vált.
01:42:21 Szállodatulajdonos akartam lenni
01:42:26 És az lettem.
01:42:33 A háború után eladtam a bélyegeket,
01:42:36 melyeket Líza talált
01:42:40 Megvettem a deportált
01:42:46 és csináltam belõle
01:42:52 Amikor már felvetett a pénz,
01:42:58 és ahogy Walden úr szõnyeget
01:43:03 hogy a milliomos vendégek lássák:
01:43:07 felvet a pénz, és irigyeljenek.
01:43:16 De három évvel a háború után
01:43:19 Jött a Gyõzelmes Február.
01:43:41 Vagyis ez már mind nem az enyém?
01:43:44 De nem ám! A helyi tanács
01:43:49 minden vagyona a népre száll.
01:43:55 Ez a szék sem az enyém?
01:43:58 Nem.
01:44:00 A berendezés sem?
01:44:03 A jégszekrényben lévõ étel
01:44:07 Minden a népé!
01:44:10 Mindnyájunké!
01:44:13 Egyelõre itt marad, mint gondnok.
01:44:18 Leszámoltunk a tõkésekkel,
01:44:22 a milliomosokat mind börtönbe zárjuk.
01:44:29 Várjanak!
01:44:30 Várjanak! Én is milliomos vagyok!
01:44:36 - Már nem.
01:44:39 De igen!
01:44:41 Nézze, mennyim van a takarékbetétkönyvemben!
01:44:47 Mennyije van?
01:44:50 15 millióm.
01:44:53 Akkor 15 évet fog ülni.
01:45:06 A bélyegekért kapott pénzen nem volt áldás.
01:45:12 Tulajdonképpen örültem,
01:45:16 Mert a börtönben azok között
01:45:23 Milliomosok között leszek.
01:47:05 Az ember akár akarata ellenére
01:47:09 amikor zátonyra fut,
01:47:12 amikor rendjétõl megfosztott élete kisiklik.
01:47:57 Éhes vagyok!
01:48:07 És itt a visszajáró.
01:48:23 Egészségünkre!
01:48:32 Itt jó a sör.
01:50:54 Magyar szöveg: Fodor Zsuzsa
01:51:01 Varga György mûforditásának
01:51:08 Forgalmazza a Budapest Film kft.