Touching The Void

hu
00:00:43 Élveztük a hegymászást.
00:00:45 És legtöbbször élvezetes is volt.
00:00:47 Mindig is tetszett.
00:00:48 Meglehetõsen lázadóak és felelõtlenek voltunk,
00:00:52 és fütyültünk mások véleményére,
00:00:55 az egész világot meg akartuk mászni.
00:00:57 Kiválóan megvoltunk.
00:00:59 Néha persze rosszul sültek el a dolgok.
00:01:08 1985-ben két brit barát, Joe Simpson és Simon Yates,
00:01:16 Lelkes hegymászók voltak, akiknek célja a
00:01:25 Történetük a hegymászók legendájává vált.
00:01:35 25 évesen érkeztem Peruba, Simon 21 volt.
00:01:40 De az Alpokban korábban sokat másztunk.
00:01:54 Olyan hegyet megmászni, amelyet korábban
00:01:58 volt a mottóm és a motivációm.
00:02:12 Egy haverom, aki sok hegyet megmászott Dél-Amerikában
00:02:15 mesélte, hogy látott egy jó csúcsot
00:02:20 Azt hiszem úgy fogalmazott, hogy egy
00:02:31 Az volt az utolsó hegycsúcs azon a környéken, amire
00:02:34 addig nem másztak fel.
00:02:39 Egy ismeretlen hely.
00:02:41 Ami oly vonzó volt, az az ismeretlen táj.
00:03:19 Egy elszigetelt helyen, az úttól 2 napi járásra van.
00:03:23 Mindenütt nagy hegyek övezik,
00:03:25 összehasonlítva az Alpok-beli hegyekkel.
00:03:36 Végül is eljutottunk egy helyre a Siula Grande
00:03:40 ami után a szamarakat már nem lehetett tovább vinni.
00:03:45 úgy kb. 7-8 mérföldre volt a hegy lábától.
00:03:55 Tudtuk, hogy a Siula Grande hegy a háttérben van,
00:04:05 Egy Richard Hawking nevû sráccal mentünk,
00:04:09 Megkérdeztük tõle nem akar-e csatlakozni az utunkhoz?
00:04:13 Azt hiszem azt mondta, hogy nem ért
00:04:17 Nem igazán tudtam mibe is csöppentem,
00:04:19 vagy mibe engedtem bele magam.
00:04:23 Azért kellet Richard, mert amíg mi a hegyen voltunk,
00:04:26 õ vigyázott a felszerelésünkre az alaptáborban.
00:04:29 Elég jóba lettem Simonnal.
00:04:32 Talán a személyisége miatt,
00:04:35 vagy mert talán jobban elnézõ volt irántam,
00:04:38 tudván, hogy nem voltam hegymászó.
00:04:42 De Joeval nagyon nehéz volt kijönni.
00:04:47 Én sokkal lelkesebb voltam Simonnál.
00:04:54 Nekem Siula Grande nagyon sokat jelentett.
00:04:58 Tudtuk, hogy jó pár expedíció megbukott rajta.
00:05:02 Nem lett volna olyan jó, ha nem próbálkoztak
00:05:05 Szóval tudtuk, hogy nehéz lesz, mivel oly
00:05:10 Én meg úgy éreztem, hogy egyszerûen meg
00:05:23 A 70-es évek óta az emberek egy sajátos stílusban...
00:05:26 ...az alpoki stílusban másznak meg nagyobb hegyeket.
00:05:31 Végül is ez azt jelenti, hogy van egy hátizsákod...
00:05:35 ...tele kajával, ruhával és a
00:05:38 és elindulsz egy bázis táborból és onnan
00:05:41 egy egyszeri nekiveselkedéssel.
00:05:44 Nem biztosítod elõre a köteleket,
00:05:46 és nem állítasz fel több tábort ahová visszatérhetsz.
00:05:51 Ez a legtisztább stílus és így
00:05:59 Ez egy nagyon intenzív hegymászás,
00:06:06 Ha valami balul sül el, akkor az nagyon komoly lehet.
00:06:11 Nincs mentõcsapat, mentõhelikopter és
00:06:15 Hibának nincs helye.
00:06:17 És ha súlyosan megsérülsz,
00:06:29 Korábban nem láttam abból a szögbõl és
00:06:32 Azt mondtam magamban: Úristen ez nagyon nagy!
00:06:40 Nehezebbnek tûnt, mint aminek hittem vagy gondoltam.
00:06:43 De nagyon izgatott voltam.
00:07:03 Az elején minden remekül ment.
00:07:05 Ezért élünk.
00:07:34 Egyszerûen szeretem a hegymászás mozdulatait.
00:07:36 Hatalmas érzés, amikor mászol egy hegyet.
00:07:38 A balett és gimnasztika kombinációja.
00:07:42 Az erõ és szépség ötvözete.
00:07:51 Számomra a hegyek a legszebb dolgok a világon.
00:07:55 A hegyek közelsége a tér
00:07:59 A szabadság gyönyörû érzését, amikor elszakadsz
00:08:02 a környezõ életed szorításából.
00:08:37 Minket is meglepett, amikor felértünk
00:08:41 ahol a jég találkozott a sziklákkal
00:08:45 és ott vízszintes vízfolyás volt.
00:08:51 Azon kezdtünk átmászni.
00:09:07 Az, hogy össze vagy kötve a társaddal,
00:09:10 nagyon nagy bizalmat jelent a másik ember
00:09:16 De egy-egy pontnál azt gondoltam,...
00:09:19 "Istenem, Simon, csak most le ne zuhanj"
00:09:28 A kötél amellett, hogy megmentheti az életedet,
00:09:32 Ha a társad leesik, akkor az összes súlya
00:09:35 akár vele együtt te is leeshetsz..
00:09:39 Ha ilyen stílusban mászol hegyet, akkor teljesen
00:09:43 meg kell bíznod a partneredben.
00:09:54 Úgy emlékszem, nagyon elégedettek
00:09:57 Sokat megmásztunk aznap.
00:09:59 És akkor nagyon bizakodtunk a teljes sikerben.
00:10:08 Azon a magasságon az ember gyorsan dehidratálódik.
00:10:11 Rengeteget kell inni, akár 4-5 litert is egy nap.
00:10:15 Csak egy módja van ennek, ha felolvasztod a havat.
00:10:20 De minden olyan sokáig tart.
00:10:22 Egy egyszerû hóolvasztás is borzasztó sokáig tart.
00:10:26 Akár egy óráig is eltart 2 pohár víz felolvasztása.
00:10:30 Talán épp ezért nem is olvasztottunk fel
00:10:33 Viszont nem volt túl sok gáz a palackban sem.
00:10:47 Manapság már nincs sok rizikó az életünkben.
00:10:55 És ha egy elemet kiiktatunk belõle,
00:11:01 Így aztán természetesebbnek tûnik.
00:11:11 Ilyen magasan még sohasem másztam, és
00:11:14 és nagyon megfeszítõ volt ilyen jeget megmászni.
00:11:21 Nemcsak technikailag volt nehéz, de ijesztõ is volt,
00:11:24 a szíved is õrülten kalapált a
00:12:16 Akkorra nagyon lehûlt a levegõ.
00:12:20 Kb. 5800-6000m magasan jártunk, szeles is volt.
00:12:25 Aztán elkezdett havazni, ami azt jelentette, hogy
00:12:26 az egész hegycsúcsot porhó borította be.
00:12:44 A hó a ruhádra ragadt.
00:12:47 Aztán ott ráfagyott, mintha egy páncél lett volna.
00:13:00 A csúcs utolsó szakasza
00:13:02 egy 100 méteres rémisztõ hegymászás volt.
00:13:07 Teljesen bizonytalan porhó.
00:13:10 Sehol egy akaszkodó.
00:13:13 Fizikailag szörnyen fárasztó volt,
00:13:27 KB 5-6 óránkba tellett amíg megmásztunk 65 métert.
00:13:40 Jóval sötétedés után is folytattuk.
00:13:43 Nagyon fáztam, mert én voltam hátul, mozdulatlanul,
00:13:46 amíg Simon próbált feljebb jutni.
00:13:49 Közel voltam a fagyáshoz.
00:13:52 Csak azt gondolod ha kitartó vagy,
00:13:54 elõbb vagy utóbb feljutsz a csúcsra.
00:13:57 Aztán ástunk egy hóüreget
00:14:16 Reggel jó idõben megláttuk,
00:14:18 hogy valójában mit is próbáltunk megmászni..
00:14:30 Elképesztõ rémálom volt
00:14:32 annak a finom hónak végtelen fodrait látni,
00:14:38 kagyló és gomba formájú hópárkányok amerre csak látsz.
00:14:44 Már hallottunk ezekrõl a különös
00:14:48 de még nem láttuk õket korábban.
00:14:51 Nem értem, hogy maradhat meg ilyen
00:14:56 Az Alpokban egyszerûen lecsúszna, ha 40 fokos a lejtõ.
00:15:05 Ez az életem legbizonytalanabb, legidegesítõbb
00:15:18 Attól féltünk, hogy bejutunk egy
00:15:21 ahonnét feljebb már nem tudunk jutni.
00:15:24 Tudtuk, hogy nem térhetünk vissza
00:15:27 Egy csapdába másztunk.
00:15:32 És nem csak ez, hanem láttuk, hogy van még
00:15:46 És így nagy megkönnyebbülés volt számunkra,
00:15:49 feljutottunk a nyugati hegycsúcsra.
00:15:53 Úgy döntöttünk nem akarunk többé a
00:16:05 Jól elfáradtunk, mire feljutottunk a gerincre,
00:16:11 Teljesen kimerültem. És emlékszem azt gondoltam,
00:16:14 "Csessze meg, ha eddig feljutottunk,
00:16:16 akkor már nincs megállás a tetõig".
00:16:19 És aztán azt gondoltuk, " Ha idáig eljutottunk"
00:16:23 "akkor akár a csúcson is állhatnánk".
00:17:41 Nem igazán szeretem a csúcsokat, mert
00:17:52 Még mielõtt feljutottunk a csúcsra elhatároztuk,
00:17:55 jövünk le egy völgyben,
00:17:57 a Siula Grande és egy másik hegy a Yerupaja között.
00:18:01 Így egy rövidebb szakaszon juthatnánk le a gerincrõl.
00:18:11 Már nagyon közeledtek a felhõk keletrõl.
00:18:23 Úgy reméltük, hogy ez a gerinc elég egyenes,
00:18:26 és elég könnyû lesz lejutni.
00:18:27 Azt reméltük, hogy útközben lesétálhatunk.
00:18:30 De aztán nagyon nehéznek bizonyult.
00:18:34 Szörnyûséges volt.
00:18:36 Nyugati oldalon vízszintesen ráhajol egy hópárkány,
00:18:39 és a keleti oldalon 100 méterrel alattunk tûnik el.
00:18:47 Sokkoló hatású volt és meglehetõsen
00:18:50 Azon a ponton nem tudtuk a dolgokat befolyásolni.
00:19:05 Miután elhagytuk a csúcsot úgy
00:19:09 Vad körülmények közé keveredtünk, nem láttunk semmit.
00:19:22 Aztán egy rövid idõre kitisztult és
00:19:25 és elkezdtünk újra feljebb mászni hogy elérjük..
00:19:38 Nem tudtam, hogy a gerinc oldalán járunk, de
00:19:41 valójában egy hatalmas jeges hópárkány volt,
00:19:45 és én pont a legtetejére másztam fel.
00:20:08 Pont lenéztem, amikor az egész hó és jég
00:20:12 lezuhant körülöttem a Siula Grande nyugati irányába.
00:20:19 Újra felmásztam a gerincre és Joe után kiáltottam,
00:20:22 mondván megtaláltam a gerincet
00:20:25 "Joe, megtaláltam a gerincet!"
00:20:29 Azt reméltük, hogy még aznap lejutunk a táborig,
00:20:32 de mire besötétedett még mindig
00:20:35 Még mindig 6000m-en.
00:20:38 És aznap éjjel, amikor forralni akartunk,
00:21:01 Másnap reggel elég nyilvánvalóvá vált, hogy
00:21:03 a gerinc legrosszabb oldalán akartunk lejutni.
00:21:05 Eléggé magabiztos voltam, hogy
00:21:11 Annál a pontnál úgy éreztem minden
00:21:17 Most én voltam Simon elõtt,
00:21:20 és akkor hirtelen ott volt ez a vízszintes fal,
00:21:25 Csak négykézláb tudtam haladni mindkét
00:21:30 így haladtam lefelé a jégszirten.
00:21:37 Amikor fejszédet belevágod a jégbe, meghallgatod
00:21:43 Akkor mindkét fejszémmel a jégben lógtam
00:21:47 bele akartam verni a vízszintes falba
00:21:50 ott lógtam, és amikor belevertem akkor
00:21:54 egy nagyon sejtelmes hangot adott.
00:21:58 azt gondoltam " Kiveszem és egy jobb helyre ütöm"
00:22:00 Szóval csak ki akartam venni és beleverni
00:22:07 Újra a jégen csüngtem, amikor...
00:22:27 A fájdalom kisugárzott a combomba
00:22:31 és a térdem is nagyon nagyon fájt.
00:22:38 A becsapódás miatt az alsó lábszáram
00:22:46 Amint a csont belehatolt a sípcsontomba
00:22:53 És fel is gyûrte.
00:23:02 A fájdalom elviselhetetlen volt. Eleinte
00:23:11 Vettem egy mély sóhajt aztán már valamivel
00:23:14 a nyugati oldalra és egy szinten
00:23:17 így tudtam kb. milyen magasan vagyunk.
00:23:20 aztán azt gondoltam: "Csessze meg,
00:23:23 "Ha eltörött, akkor nekem végem."
00:23:45 És aztán a kötél meglazult.
00:23:48 Tudtam, hogy ez azt jelenti,
00:24:05 A térdcsontom alatt semmit nem éreztem.
00:24:08 Megérintettem a kezemmel, de nem lett véres,
00:24:10 és a fájdalom is egy kicsit alábbhagyott.
00:24:12 Azt gondoltam, csak egy kicsit túlaggódom a dolgot,
00:24:15 hogy csak egy izomrost szakadt el.
00:24:23 Megpróbáltam ráállni.
00:24:27 Aztán úgy éreztem mindem csontom
00:24:42 Ahogyan akkor rám nézett, soha nem fogom elfelejteni.
00:24:45 A sokk és elkeseredettség és egyfajta félelem.
00:24:49 Sok minden egyetlen tekintetben.
00:24:54 És azt kérdezte, "Minden ok?"
00:24:56 Azt hiszem, az jutott csak eszembe:
00:25:00 Aztán, azt mondtam: "Nem, eltörött a lábam".
00:25:06 Rögtön megsemmisültem. Azt gondoltam
00:25:12 Még akkor is jól járunk ha legalább
00:25:20 Az jutott eszembe, hogy
00:25:21 "ha most csak úgy lecsúszna a hegyrõl,
00:25:26 "és otthagyhatnám õt ahol van és megúsznám
00:25:31 "a törõdést vele és ez egész helyzetet,
00:25:38 Adott egy két fájdalomcsillapítót,
00:25:41 Nem is beszélt semmirõl valójában.
00:25:47 Szinte úgy tûnt, mintha tudná, hogy mivel jár mindez.
00:25:51 Õ tudta, és én is tudtam, hogy majd itt kell hagynia.
00:25:57 Mondhatta volna, hogy hoz valami segítséget,
00:26:00 és én azt mondtam volna, "Igen, persze"
00:26:03 Mert tudtam, hogy itt nincs segítség.
00:26:05 Ez lett volna számára a könnyebb megoldás.
00:26:09 Szerintem nem gondolhatta komolyan,
00:26:22 Nem tudnám megmondani, miért gondoltam azt,
00:26:28 És azt hittem, hogy vagy egyikük
00:26:33 Persze egyiküket sem akartam, hogy meghaljon,
00:26:37 "Ha csak egyikük jön vissza, melyiküket szeretném?"
00:26:42 Persze durván hangzik, de azt hiszem
00:26:44 jobban szerettem volna, ha Simon tér vissza.
00:26:51 Azt gondoltam, "Ó, tehát nem hagy itt"
00:26:59 Kicsit lecsillapodtam és megpróbáltam
00:27:03 hogy fogom lehozni magammal a hegyrõl.
00:27:10 Megbeszéltünk, mit kell csinálnunk.
00:27:14 Volt 2db 50 méteres kötelünk.
00:27:17 És ha összekötjük, akkor van egy 100 méteres
00:27:21 Egyik végéhez odakötöztem magam,
00:27:24 Elméletileg 100 méter mélyre ereszthet engem.
00:27:31 Ahhoz hogy biztonságosan leereszthessem,
00:27:34 ástam egy kis lyukat a jégbe, beleültem
00:27:38 Én aztán lefeküdtem két lába közé
00:27:43 és Simon elkezdett leereszteni.
00:27:51 50 métert eresztettem,
00:27:55 aztán megjelent a csomó a 2 kötél között.
00:27:57 Ekkor ez a csomó nem ment át az kötélerõsítõ csaton.
00:28:01 És így ez megállított engem az ereszkedésben.
00:28:02 Akkor felálltam a bal lábamra, az ép lábamra,
00:28:05 azért hogy levegyem a kötélre nehezedõ súlyt.
00:28:07 Annyira meglazítottam a kötelet,
00:28:10 aztán újra odakötötte a kötelet de már
00:28:15 akkor azt magához erõsítette és így eresztett
00:28:26 Akkor õ ott biztonságba helyezte magát
00:28:30 És ezt az eljárást alkalmaztuk egész sokáig.
00:28:37 Simon megpróbált jó gyorsan ereszteni,
00:28:38 amitõl persze a lábam állandóan mindenbe
00:28:44 Pokoli fájdalom volt.
00:28:46 Emlékszem hogy dühös voltam rá,
00:28:50 és kértem csinálja lassabban,
00:28:51 de azt is tudtam, hogy ilyen gyorsan kellett
00:28:57 Láttam, hogy nagyon nyomasztó ábrázata volt,
00:29:02 gondoltam, hogy elege lehetett már az egészbõl.
00:29:07 Nagyon nem törõdhettem ezekkel a jajveszékelésekkel,
00:29:12 mert le kellett jutnunk.
00:29:20 A kis lyukakat ültõ helyünkben ástuk a porhóba,
00:29:24 és azok kb. addig voltak használhatók,
00:29:28 Valójában mind összeomlott körülötte.
00:29:30 Egy 9mm, illetve 8mm átmérõjû kötélen eresztett le.
00:29:34 De a kezünk szinte odafagyott.
00:29:36 Amit tett, az rendkívüli volt,
00:29:38 Ilyen segítség nélküli hegyimentésrõl még
00:29:56 Egy viharba keveredtünk. Nem tudom
00:30:00 de úgy kb. mínusz 80 fokos lehetett.
00:30:03 Egy liter vért vesztettem a lábamból,
00:30:09 Ennél a pontnál kellett volna egy hóüreget
00:30:13 bemászhattunk volna a hálózsákunkba és
00:30:18 De ez persze nem ment, mert elfogyott a gázunk.
00:30:20 Nem sikerült üreget ásnunk sem, és lassan
00:30:24 Féltünk, hogy a vihar csapdájába esünk,
00:31:22 Ekkor már szinte lent voltunk a hegyrõl
00:31:33 És lassan azt kezdtem gondolni:
00:31:34 "Talán még egy menet és lent vagyunk a gleccseren".
00:31:41 Hirtelen megkeményedet a könyökem
00:31:44 meredekebb is lett a lejtõ és aztán
00:31:47 és aztán elszabadult a pokol.
00:31:54 Olyan hangosan kiáltottam Simonnak, amennyire
00:32:11 Azt észrevettem, hogy nagyobb
00:32:14 de nem tulajdonítottam nagy jelentõséget neki.
00:32:17 "Bizonyára csak egy meredekebb lejtõn jutott le."
00:32:21 Amikor lenéztem, egy hatalmas mélységet
00:32:27 Megrémülve vettem észre, hogy min is estem keresztül.
00:32:31 Tisztán láttam, hogy egy hatalmas
00:32:35 Kb. 25 méterre alattam.
00:32:40 Megpróbáltam a fejszéimmel az elõttem
00:32:44 de pont amikor ezt megkezdtem volna,
00:32:50 Azt gondoltam, "Istenem nehogy ezt tedd, nehogy...",
00:32:52 mert tudtam hogy nem elég hosszú a kötél ahhoz,
00:32:56 És ha nem tudom a súlyomat a kötélrõl levenni,
00:32:58 õ nem tudja azt levenni a csatról,
00:33:00 És mindennek tudatában üvöltöttem,
00:33:03 Én persze tovább eresztettem, amíg el nem
00:33:08 Ez volt a jelem, hogy most kell
00:33:14 És semmi nem történt.
00:33:17 És késõbb sem történt semmi...
00:33:46 Tudtam, hogy az egyetlen módja hogy kijussak
00:34:05 Volt 2 horgom, amely vékony kötélfonatból áll.
00:34:11 És ha egy speciális kötést alkalmaz vele az ember,
00:34:15 csak húzni kell rajta és újra átkötni.
00:34:18 Egyet kattintani kell rajta, majd újra fel kell kötni
00:34:21 És ha van egy másik is, felette megkötve,
00:34:24 Kiegyenesedve már eleve magasabban vagy..
00:34:37 Próbáltam magamat egyenesben tartani,
00:34:41 Aztán próbáltam a csomót átbújtatni és újra bújtatni,
00:34:44 de az a rohadt kötél... képtelenség leírni
00:34:48 Mivel az ujjaim szinte lefagytak, alig éreztem õket.
00:34:50 Mindent megpróbáltam hogy bele tudjam dugni
00:34:54 belebújtatni és újra belebújtatni.
00:35:02 Kezeim és lábaim nagyon fáztak.
00:35:09 Elkeseredett helyzet volt, és persze azt sem
00:35:13 Nem tudtam hogy most mit csinál,
00:35:17 Elképzelni sem tudtam, miért tart ilyen sokáig
00:35:24 Nem volt rá semmilyen értelmes magyarázatom.
00:35:32 Egyiket sikerült ráakasztani és a mellemhez
00:35:37 De amikor a másikat próbáltam ráakasztani,
00:35:49 És aztán le is ejtettem azt a rohadt hurkot
00:35:54 Akkor tudtam, hogy nekem végem.
00:35:59 Tudtam, hogy nem tudok felmászni.
00:36:01 Képtelenség puszta kézzel felmászni,
00:36:03 különösen, ha a kezeid megfagytak.
00:36:16 Semmit nem tudtam csinálni és
00:36:21 És szörnyen mérges.
00:36:34 Semmit nem tudtam csinálni. Nem tudtam
00:36:38 és a helyemen vártam úgy kb. másfél óráig...
00:36:42 Ebben az idõben a pozícióm egyre
00:36:45 Alig tudtam megtartani az ülõhelyemet,
00:36:51 és a hó is szinte szó szerint lecsúszott alólam.
00:36:58 Így tehát a helyzetem teljesen kilátástalanná vált.
00:37:09 Lelkileg is összetörtem.
00:37:14 Mert nem tudtam mit csinálni,
00:37:15 és csak lógtam a kötélen, vártam a halálomat.
00:37:21 Azt hiszem elég gyorsan meg is haltam volna.
00:37:38 Szószerint kis apró lépésekben
00:37:43 Mert ez a cukorra emlékeztetõ hó mindig
00:37:49 Számítottam rá, hogy õ is lefelé indul,
00:37:53 Kb. 100 zuhant volna.
00:37:57 50 méterre tõlem, kétszer olyan magasról esett
00:38:03 Fogalma sem volt, hogy milyen messze
00:38:06 egyszerûen nem tudhatta. De azt tudta szerintem,
00:38:16 Aztán eszembe jutott, hogy van
00:38:22 Elég gyorsan meghoztam a döntést...
00:38:27 Ilyen körülmények között ez tûnt a járható útnak.
00:38:35 Mivel képtelen voltam a helyzetemet megtartani.
00:38:39 Elõbb vagy utóbb lehúzott volna a súly a hegyrõl.
00:38:46 Levettem a hátizsákomat és egykézzel
00:38:50 Aztán elõvettem a kést.
00:39:09 Boof!
00:39:45 Szörnyû éjszaka volt.
00:39:47 És a gondolataimat megfertõzte az,
00:39:51 Sokáig tartott, amíg felmelegedtem.
00:39:56 Rettenetesen fáztam aznap éjjel.
00:40:03 Leginkább arra emlékezem, hogy
00:40:07 Addig tetõzött a szomjúságom, hogy szinte
00:40:13 Nagyon komoly érzés volt.
00:40:15 Elég furcsa is volt.
00:41:09 Nem tudtam mi történt.
00:41:11 Amire rázuhantam, nem volt lapos.
00:41:14 És emlékszem, hogy a sötétben csúsztam lefelé.
00:41:22 Szerintem olyan 50 métert zuhanhattam összesen.
00:41:26 Eléggé meglepõ volt, hogy még életben voltam.
00:41:43 A sisakom lámpájának fénye nem volt elég,
00:41:47 a mélység egyszerûen felfalta az erejét.
00:41:51 Nagyon elbátortalanodtam és nagyon
00:41:54 Ha 1 méterrel odébb esek le,
00:41:58 pont beleestem volna ebbe a hatalmas hasadékba..
00:42:04 Elég gyorsan bevertem egy éket a jégbe.
00:42:15 Aztán körülnéztem és azt gondoltam,
00:42:19 "Jézusom, innen lehetetlen kijutni".
00:42:31 A kötelem fentrõl lógott le, kb. 25 méterrõl,
00:42:35 És azt hittem, Simon ott van a másik végén.
00:42:41 De biztos voltam benne, hogy már nem él.
00:42:45 Csak azt gondoltam, ha meghúzom a kötelet,
00:42:49 és majd biztos lezuhan a szirtrõl bele a hasadékba.
00:42:53 Aztán mint egy nehezék fog ott feküdni a halott teste,
00:42:56 a kötél újra felhúzódna, aztán
00:43:00 Ezért úgy gondoltam, ha meghúzom a kötelet,
00:43:18 És csak húztam és húztam,
00:43:36 Amint megláttam, tudtam, hogy el lett vágva.
00:43:48 Gondoltam, "Akkor most itt fogok meghalni".
00:43:53 Az megnyugtató érzés volt, hogy Simon még él.
00:44:01 Simon!
00:44:15 Szörnyen kilátástalan volt a helyzetem.
00:44:19 Az ember nem hal meg egy törött láb miatt.
00:44:32 Aztán lekapcsoltam a világításomat,
00:44:50 Kezdett sötétedni, és ez kezdett hatalmába keríteni.
00:45:03 Van valami a hasadékokban,
00:45:06 Valami szörnyû érzést ébresztenek,
00:45:17 Hallottam, amint a jég repedezik, és ahogy
00:45:26 Újra felkapcsoltam a lámpát, mert
00:45:43 Nagyon, nagyon egyedül éreztem magam.
00:45:48 És szörnyen megrémültem.
00:45:52 25 éves voltam, jó kondiban,
00:46:00 És ez volt az elsõ hosszú utam, amin voltam.
00:46:04 De ez már nem volt aktuális, mindez itt
00:46:15 Már jó késõ is lehetett.
00:46:17 Úgy emlékszem, nem bíztam abban, hogy
00:46:25 Csessze meg! Bolond, Bolond...
00:47:05 Egy hegymászó mindig uralkodjon magán.
00:47:09 Ezért miközben ezt tettem már félig el is
00:47:36 Gyerekes volt. Csak kiabáltam és kiabáltam.
00:47:39 Azt hittem,
00:47:44 ennél keményebb fából faragtak.
00:48:16 Kezdett világosodni, úgy kb. 5 vagy 6 óra volt.
00:48:21 Kezdtem újra Simon nevét kiabálni.
00:48:29 Felkészültem az útra, újra becsomagoltam mindent,
00:48:40 de a szörnyen fájó érzés megmaradt.
00:48:41 Addigra teljesen azt gondoltam, hogy Joe
00:48:46 És most méltó büntetésként én fogok meghalni.
00:48:54 De ahelyett hogy magamat sajnálnám,
00:48:59 "Majd megbirkózom vele és inkább a
00:49:06 Hirtelen el kezdett a talaj meredeken lejteni.
00:49:09 Ezért a meredek lejtõ szélén haladtam tovább lefelé.
00:49:19 Amint lefelé lépkedtem, megláttam
00:49:23 amin Joe-t eresztettem le,
00:49:25 ezért rájöttem, hogy valójában a levegõben függött,
00:49:28 és emiatt nem tudta a súlyt levenni a kötélrõl.
00:49:33 És amint lejjebb értem rádöbbentem, hogy,
00:49:37 a jégszirt alján egy hatalmas hasadék tátong,
00:49:42 ami 12 méter széles és szinte nem látni az alját.
00:49:53 SIMON!
00:49:56 Gondoltam, most már õ is felébredhetett.
00:49:58 Mert szinte elviselhetetlenül szomjas voltam.
00:50:00 És hogy már õ is lefelé haladhat és
00:50:05 És hogy bizonyára meg akar találni.
00:50:08 Az igaz, hogy megálltam és bekiáltottam a hasadékba,
00:50:11 és csak azt kiáltottam, "Joe, Joe".
00:50:15 Most már utólagos bölcsességgel belátom,
00:50:19 hogy miután leváltam a kötélrõl, be kellett
00:50:23 a hasadékban, hogy rátaláljak.
00:50:27 De akkor az igazat megvallva ez eszembe sem jutott.
00:50:33 Egyszerûen biztos voltam abban, hogy már halott.
00:50:43 Abszolút biztos voltam abban, hogy egyedül vagyok itt.
00:50:50 Hogy senki sem jön segíteni rajtam.
00:50:58 Elkötelezett katolikus neveltetést kaptam.
00:51:01 Jóllehet már régóta nem hittem isten létezésében.
00:51:04 Mindig is azon tûnõdtem, hogy ha bajban
00:51:09 imádkozni és azért rimánkodni, hogy,
00:51:15 De egyszer sem jutott eszembe.
00:51:19 Ez bizonyítja, hogy nem hiszek istenben.
00:51:21 És szerintem, ha meghalsz, akkor egyszerûen elmúlsz.
00:51:26 Nincs semmi.
00:51:33 És azon gondolkodtam, "Ki lehet innen mászni?"
00:52:21 25 méteres kiálló jégszirt. Semmi esély innen
00:52:29 Tudtam, hogy mindkettõjük odaveszett,
00:52:35 Egyrészt nem tudtam róluk semmit,
00:52:38 kivéve a keresztnevüket, Joe és Simon.
00:52:41 Nem ismertem a családnevüket sem,
00:52:45 Aztán egy bizarr gondolatom támadt. Ha leestek,
00:52:48 akkor úgyis ott lesznek valahol a hegy lábánál.
00:52:52 És azt gondoltam, hogy talán a gleccser
00:52:57 Elindultam azzal a céllal, hogy addig
00:53:04 Elindultam lefelé a gleccseren.
00:53:07 Még ekkor is szinte biztos voltam abban,
00:53:12 Egy gleccseren átkelni nagyon,
00:53:16 mert a jégben rengeteg hasadék van,
00:53:21 Szerencsémre rátaláltam az útvonalunk
00:53:25 amikor még felfelé tartottunk.
00:53:28 Amikor a gleccserrõl leértem beláttam,
00:53:34 és hogy élve,
00:53:37 kijutok innen.
00:53:50 Nem tudom szavakba foglalni, hogy milyen
00:00:11 Célokat kell kitûzni, folyamatosan,
00:00:14 még ha rosszak is a célok.
00:00:19 Ha nem tûzöl ki célokat, akkor elveszel.
00:00:39 Mivel nem akartam ott meghalni, az egyetlen kiút az,
00:00:44 ha lejjebb ereszkedem a hasadék mélyébe.
00:00:48 Nem tudtam mit találok odalent.
00:00:51 Csak remélni tudtam, hogy lesz valamilyen kiút
00:01:00 De nagyon nehezemre esett ezt a döntést
00:01:15 A másik lehetõség az, ha ott maradsz a helyeden,
00:01:18 vakon bízva abba, hogy talán valahogy
00:01:21 de tudtam, hogy ezen a helyzeten semmi nem változtat.
00:01:50 Nem akartam lenézni.
00:01:53 Rettegtem attól a gondolattól, hogy nincs lent semmi.
00:02:14 Nem kötöttem csomót a kötél végére,
00:02:17 és ha nem lett volna semmi alul, akkor nem tudtam
00:02:21 és leestem volna és akkor gyorsan
00:02:45 Azt gondoltam, "Jézusom, de nagy!"
00:02:59 Ezen a ponton teljesen kifáradtam,
00:03:04 Visszanézve ezekre a habcsók formájú jégoszlopokra,
00:03:09 Rengeteg érzés örvénylett bennem,
00:03:11 bûntudat, aggodalom, hogy mindezt hogy
00:03:17 barátaimnak, Richardnak.
00:03:22 Eszembe jutott, hogy ki kellene találnom
00:03:26 amitõl jobb képben tüntethetném fel magamat.
00:03:30 És ezen elég sokáig töprengtem.
00:03:41 Azt hiszem az egyetlen igazi kép,
00:03:46 az, amikor megláttam az alakját.
00:03:49 És már elég közel volt, amikor megláttam, hogy ki az.
00:03:56 De borzasztó volt a kinézete.
00:04:00 Szinte felismerhetetlen.
00:04:06 És csak azt mondtam, "Hol van Joe?"
00:04:09 És õ csak annyit mondott, hogy "Joe halott".
00:04:12 A táborhoz vezetõ úton elmeséltem a teljes történetet,
00:04:16 elmondtam mindent, ahogy történt.
00:04:20 Egyáltalán nem volt elmarasztaló velem,
00:04:29 Elfogadta ahogy volt.
00:04:46 Kb. 25 métert ereszkedtem a jégbe vert éktõl.
00:04:58 És akkor értem a hasadék alapzatához,
00:05:02 ami egy nagy homokórára emlékeztetett.
00:05:05 A mennyezet kb. 50 méterre volt.
00:05:08 Kb. akkora lehetett, mint a Szent Pál
00:05:14 Emlékszem, hogy lefelé néztem,
00:05:19 És azt gondoltam, ez a hasadék alja!"
00:05:28 Körülbelül 15 méterre tõlem felfelé volt egy emelkedõ.
00:05:33 A legtetején megláttam a napot, amint beragyog
00:05:38 És a napsugarak beragyogták a környékét.
00:05:46 Ez volt a kiút, amit kerestem!
00:05:51 Emlékszem mondogattam, hogy "Ezt az emelkedõt meg
00:05:58 Végigmásztam a sima felületen, és elkezdtem
00:06:13 Aztán hallottam, ahogy letörnek alattam dolgok.
00:06:18 Rádöbbentem, hogy ez nem egy biztos talaj,
00:06:26 Rettenetesen megrémültem.
00:06:32 Hirtelen úgy tûnt, mintha tojáshéjon lennék.
00:06:38 Ha átszakadnék, soha nem jutnék
00:06:42 pedig ez volt az egyetlen kiutam.
00:07:01 Végre, már jó, már szilárd alattam a talaj.
00:07:10 Elkezdtem feljebb jutni a fejszém segítségével.
00:07:18 Nagyon fájdalmas volt, mert túl nagy súly
00:07:26 Megpróbáltam jobb pozícióba kerülni,
00:07:31 De önkéntelenül is a törött lábammal indultam.
00:07:35 Mindig belenyilalt a csontjaimba a fájdalom,
00:07:39 ezért minden húzózkodásnál közel voltam az ájuláshoz.
00:07:42 Elviselhetetlen fájdalom volt.
00:08:38 Ragyogóan fényes nap volt.
00:08:42 Visszatért az egész élet.
00:08:48 Ott feküdtem a havon és csak nevetni tudtam.
00:09:00 Megkönnyebbültem, hogy kijutottam abból a csapdából.
00:09:38 Aztán rápillantottam a gleccserre és azt gondoltam,
00:09:41 "Nos még csak el sem kezdted az utat, haver".
00:09:43 Több mérföld volt még hátra és igazán rossz talajon.
00:10:05 De akkor csak ücsörögni tudtam és
00:10:10 hiszen életem legkomolyabb hegymászásán jutottam túl.
00:10:14 Ha ilyen nehéz mászás után biztonságosan leér valaki,
00:10:18 Csak ennél, innál és aludnál.
00:10:21 De én épp most jöttem ki onnan, eltörött a lábam,
00:10:27 Közel jártam a dehidratációhoz, nem volt kajám,
00:10:31 Nem létezik, hogy fizikailag képes leszek erre.
00:10:36 Aztán eszembe jutott, hogy ki kell
00:10:43 Elkezdtem felmérni a terepet és azt gondoltam,
00:10:45 "Jó, ha eljutok ahhoz a hasadékhoz 20 percen belül",
00:10:49 "akkor rendben lesz".
00:10:52 Ha 18 percen belül lettem volna, akkor
00:10:56 de, ha csak 22 vagy 24 perc múlva,
00:11:01 és ez a rögeszmémmé vált.
00:11:06 Nem értem, miért alakult ez így, hiszen
00:11:11 de az elõttem álló dolgok olyan hatalmasak voltak,
00:11:57 Simon nyomát követtem, ami minden felé
00:12:00 hasadékok között.
00:12:03 Azt gondoltam, "Hacsak nem találom
00:12:06 "ezek a nyomok átvezetnek a hasadékok aknamezején".
00:12:19 És közben ott vannak azok a hatalmas
00:12:25 És tõlük olyan kicsinek és gyengének érzed magad.
00:12:28 És azon tûnõdsz van-e valami rosszindulatú erõ,
00:12:45 Ez olyan érzés, mint amikor valaki egy hangyát kínoz,
00:12:48 és mindig az útjába tesz valamit,
00:12:50 és végül eltapossa.
00:13:52 Láttam, ahogy Simon lábnyomai lassan megtelnek hóval.
00:13:55 Az életvonalamat jelentették a gleccserbõl.
00:14:00 És nagyon elkeseredett lettem.
00:14:18 Tovább kúsztam a sötétben is,
00:14:22 De nagyon féltem, és Simon lábnyomait
00:14:48 Reggelre Simon minden nyoma eltûnt.
00:15:02 Jó korán indultam,
00:15:04 és néha felálltam, hogy benézzem az utat,
00:15:08 és aztán megint leültem és tovább kúsztam.
00:15:40 Volt egy elképesztõen nagy hasadék a perem közelében,
00:15:44 és alig láttam kiutat mellette.
00:16:13 Aztán hirtelen eljutottam egy ponthoz,
00:16:29 Azt hiszem elõször én hozakodtam elõ az indulással.
00:16:33 Részben azért, mert aggódtam Simon miatt.
00:16:35 Azt gondoltam, a lehetõ legtávolabb kellene
00:16:43 Nem akartam azonnal elindulni,
00:16:45 Úgy éreztem, kell egy-két nap ahhoz,
00:16:51 és hogy egy kis erõre kapjak.
00:17:00 Sokáig mosakodtam.
00:17:08 Jó érzés volt megmosni a hajam és az arcom,
00:17:15 kiüríteni...
00:17:19 a heggyel járó érzéseket a szervezetembõl.
00:17:54 Nagyon szomjas voltam, mert az mellékes,
00:17:58 egyszerûen nem tud elég víz bejutni a szervezetedbe.
00:18:02 Aztán megláttam a sziklákat és rádöbbentem,
00:18:06 Azt hiszem akkor gondoltam elõször arra, hogy vajon
00:18:09 képes leszek-e a távolságot megtenni.
00:18:17 Megszabadultam minden felszerelésemtõl.
00:18:34 Tudtam, hogy ezeken a sziklákon nem tudok
00:18:38 és az egyetlen megoldás, ha megpróbálok
00:18:43 Tudtam, hogy sokszor elesek.
00:19:41 Szinte minden mozdulat után elestem.
00:19:43 Olyan érzésem volt, mintha minden lépésnél
00:19:46 Emlékszem, hogy még csak 20 métert
00:19:50 de mégis egy örökkévalóságnak tûnt.
00:20:06 Õrülten makacs tudok lenni.
00:20:09 És mindent a magam módján szeretek.
00:20:13 De azokon a napokon semmi sem történt úgy,
00:20:24 Megnéztem egy sziklát és úgy határoztam,
00:20:29 És amit egyszer a fejembe vettem,
00:20:33 azt mindenáron meg akartam valósítani.
00:20:38 Ez sokat segített, mert félúton,
00:20:40 iszonyú fájdalmak közepette,
00:20:42 nem bírtam volna elviselni azt a rengeteg
00:20:46 hogy a kitûzött cél ne lett volna elõttem,
00:21:00 És ha egyszer túl sokáig feküdtem, azt gondoltam,
00:21:02 "Nem, nem maradhatsz itt tovább.
00:21:08 Elõjött belõlem az a nagyon rideg,
00:21:13 "Ezt meg ezt kell megcsinálnod,
00:21:32 "Gyerünk! Mozgás! Mozgás!"
00:21:42 "Gyerünk, kelj fel, és próbáld újra!"
00:21:51 Ez az énem nagyon kitartó volt és eléggé világos.
00:21:56 Olyan volt, mintha egy hang tõlem függetlenül
00:22:04 Nem törõdött semmivel. Semmi együttérzés
00:22:07 rá se rántott arra, hogy netán fáradt vagyok,
00:22:12 Nagyon, nagyon furcsa érzés volt.
00:22:25 Állandóan azt hajtogatta, "Mozgás, ne lazsálj",
00:22:30 az értelmem viszont beletörõdött volna,
00:22:34 csak nézegetett volna körbe körbe.
00:22:37 És ahogy teltek az órák és napok,
00:22:40 egyre furcsább és furcsább lett.
00:23:29 Nagyon, nagyon, nagyon szomjas voltam.
00:23:36 És az a kínzó az egészben, hogy ezek a sziklatömbök,
00:23:40 a gleccser tetején vannak. És hallani lehetet
00:23:44 Megállás nélkül.
00:23:53 Sokszor elestem és hallottam a víz csordogálását
00:24:21 De nem találtam, nem jutottam hozzá.
00:24:23 És kikészített, hogy állandóan csak azt hallottam.
00:24:51 Aggódtam Simon miatt.
00:24:53 Az egészsége miatt, mivel az ujjhegyei még
00:24:58 Szerintem nem kellet volna tovább ott maradnunk.
00:25:03 Kezdtünk felkészülni arra,
00:25:14 Végül aztán összeestem a kimerültségtõl,
00:25:18 Fájt a lábam. Kínlódás volt az egész.
00:25:22 Az volt azt hiszem az elsõ éjszaka,
00:25:25 Nem esett se hó, se esõ rám és látni lehetett
00:25:29 Emlékszem, hogy a hátamon feküdtem és úgy tûnt,
00:25:33 a csillagokat bámulni.
00:25:38 Egy ponton úgy éreztem, mintha már
00:25:41 évszázadok, életöltõk óta ott feküdtem volna.
00:25:44 Mintha én is egy szikla lennék és onnan
00:26:10 Aztán feljött a nap és kezdett felmelegíteni.
00:26:13 Azt gondoltam, milyen jó lenne itt feküdni
00:26:17 És bizony isten nagyon közel voltam hozzá,
00:26:29 Igazából nem gondoltam, hogy képes
00:26:32 és azt hittem, hogy meg fogok halni,
00:26:34 és valahogy tényszerûen ezt el is fogadtam.
00:26:41 Úgy tûnt, csak az eszem diktálta, hogy továbbkússzak,
00:26:43 mert igazából nem hittem, hogy lenne értelme.
00:26:49 Azt hiszem az egyedüllét, az elhagyatottság
00:26:53 És ez végig követett.
00:26:59 Nem azért kúsztam, mert bíztam a túlélésben, hanem
00:27:02 mert azt akartam, hogy valaki legyen mellettem,
00:27:34 Talán egy jelképes módja volt annak,
00:28:46 Több litert ittam belõle.
00:28:53 És olyan volt, mintha feltankoltam volna vele,
00:28:55 Szinte rögtön erõsebbnek éreztem magam.
00:30:04 Csak ittam és ittam.
00:30:05 És úgy emlékszem tetszett ez az érzés
00:30:15 Egy lassú, makacs leépülés volt ez.
00:30:20 Nem csak fizikai leépülés, mert az nyilvánvaló,
00:30:23 hanem a teljes éned is leépül.
00:30:26 Úgy éreztem, nem maradt belõlem semmi.
00:30:29 És már nem is érdekelt.
00:30:33 Elvesztettem a méltóságom, nem érdekelt,
00:30:39 Semmivé váltam és ez roppant furcsa volt.
00:30:52 Továbbra is folytattam a 20 perces kitûzött célokat.
00:30:58 Aztán észrevettem azokat a lábnyomokat.
00:31:03 Meg voltam gyõzõdve, hogy Simon és Richard járt itt.
00:31:07 Hozzám képest magasabban járhattak,
00:31:10 de én csak egyre lefelé másztam,
00:31:13 Teljesen biztos voltam benne, hogy mögöttem járnak.
00:31:19 Emlékszem arra gondoltam,
00:31:24 és bebeszéltem magamnak, hogy csak
00:31:27 hogy engem ne hozzanak zavarba azzal,
00:31:33 Nem tudom meddig tartott ez, talán egy óráig.
00:31:39 Teljesen így gondolta, amíg aztán hirtelen,
00:31:46 rádöbbentem, hogy õk már nincsenek is itt.
00:32:04 Kb. 4 órakor értem a tóhoz.
00:32:09 Tudtam, hogy a túlsó végén van egy emelkedõ,
00:32:13 aminek a tetejérõl,
00:32:15 lelátok a völgybe és meglátom a táborunkat.
00:32:19 Akár a sátorunkat is megláthatom.
00:32:22 Most elõször hittem abban, hogy,
00:32:24 "Meg fogom csinálni, képes vagyok rá".
00:32:31 Szinte ugyanekkor egy másik gondolatom is támadt,
00:32:35 "Lesz ott még valaki?"
00:32:39 Hiszen ez már a 4. nap volt, amióta
00:32:46 késõbb azt kérdeztem magamtól,
00:32:53 Tudtam, hogy 6-ra besötétedik, és addigra
00:32:57 és olyan gyorsan haladtam, amennyire tudtam.
00:33:06 Késõbb egész délután,
00:33:07 az a szörnyû érzés mérgezte meg a gondolataimat,
00:33:15 Az idõjárás változására nem figyeltem fel.
00:33:20 Du. 4 és 6 óra között, amíg felértem
00:33:23 az idõ teljesen elromlott.
00:33:26 Ezért amikor lenéztem a völgybe csak felhõt láttam.
00:33:34 Megfeszülve hallgattam, remélve egy
00:33:40 de semmit nem hallottam.
00:33:50 Aztán hosszú ideig csak sírtam ültõ helyemben,
00:33:55 Arra gondoltam, befekszem a hálózsákomba.
00:33:59 Szánalmasnak tûnt így bevégezni,
00:34:02 egy hálózsákban.
00:34:07 Aztán arra gondoltam, hogy, "Csak menj tovább,
00:34:21 Nem tudom pontosan mi történt az éjszaka
00:34:29 Megálltam, hogy megnézzem mennyi idõ.
00:34:53 És azt hiszem, egyszerûen eltévedtem.
00:34:56 Aztán már azt sem tudtam mit csinálok.
00:35:01 Nem emlékszem, hogy valakire is
00:35:06 gondoltam volna.
00:35:13 Egy valami viszont nem hagyott nyugodni: egy dal.
00:35:16 Egy Boney M nevû együttes dala.
00:35:19 Tulajdonképpen nem igazán szeretem a Boney M zenéjét.
00:35:50 Barna kislány a kör közepén,
00:35:54 van egy barna kislány a kör közepén,
00:35:59 Barna kislány a kör közepén,
00:36:03 mint egy cukorka a szilvában,
00:36:06 szilva, szilva!
00:36:08 mutasd a mozgásod,
00:36:13 na gyere, mutasd hogy mozogsz,
00:36:18 mutasd a mozgásod,
00:36:21 És ez így ment órákig, megállás nélkül.
00:36:26 Nagyon idegesítõ volt, mert próbáltam
00:36:30 hogy más dolgokra is tudjak gondolni.
00:36:40 Azt gondoltam, "A rohadt életbe, csak nem
00:36:59 Úgy emlékszem többször felébredtem,
00:37:02 aztán meg mintha végig ébren lettem volna,
00:37:06 és csak ott ücsörögtem.
00:37:09 Azt sem tudtam, hol vagyok.
00:37:13 Korom sötét volt és havazott, és azt hittem
00:37:16 aztán meg úgy véltem egy parkolóházban vagyok,
00:37:19 aztán megint elkábultam.
00:37:34 Úgy emlékszem, volt valamilyen különös szag,
00:37:38 egy nagyon erõs szag.
00:37:42 Olyan érzés volt, mint az ébresztõ só,
00:37:49 Tudom, hogy nagyon felkavart, és
00:37:52 Hosszú ideig tartott, mire rájöttem,
00:37:55 hogy alólam jön a szag.
00:37:59 Nagyon lassan jutott el az agyamig,
00:38:01 hogy a táborunk latrinája felett másztam át.
00:38:07 Akkor jöttem rá, hogy milyen közel is
00:38:21 Miközben kiáltottam nekik, arra gondoltam,
00:38:30 Tovább már képtelen vagyok menni.
00:38:39 Elkövettem azt a hibát, hogy azt hittem,
00:38:44 És amikor hiába kiabáltam,
00:38:48 valahogy tudtam, hogy eljött értem a halál.
00:39:04 Abban a pillanatban, amikor senki sem válaszolt,
00:39:18 valami elveszett belõlem...
00:39:25 Elvesztettem önmagamat.
00:39:32 Nem tudom miért, de akkor felébredtem.
00:39:35 És gyorsan magamhoz tértem.
00:39:38 Hallottam, ahogy a szél süvít odakint.
00:39:42 És kezdtem felfigyelni valami hangra.
00:39:48 Csak lassan esett le, hogy
00:39:51 ez csak egy valaki lehet.
00:39:54 Joe kiáltását hallom.
00:39:57 De ez lehetetlen volt, hiszen õ halott.
00:40:01 És már 3 vagy 4 napja.
00:40:06 És aztán megint meghallottam, sokkal élesebben,
00:40:10 és tényleg csakis valaki azt kiáltotta, Simon.
00:40:18 Akár be is pánikolhattam volna, de gondoltam,
00:40:22 mert õ halott.
00:40:25 És ha mégis õ van kint, akkor valami
00:40:31 nem lehet egy emberi lény, mert
00:40:33 egyetlen emberi lény sem képes ezt túlélni
00:40:43 Csak feküdtem és nem tudtam mit tegyek.
00:40:48 Aztán felébredt Simon is.
00:40:50 "Simon!", elég jól kivehetõ volt,
00:40:55 Tulajdonképpen én rögtön tudtam, hogy ez Joe hangja.
00:41:00 Körülnéztem és megláttam azt a lebegõ dolgot.
00:41:08 Persze Simon rögtön kipattant a helyérõl.
00:41:15 Hirtelen meghallottam a hangokat.
00:41:19 Te vagy az?
00:41:21 Én nem mozdultam, mert tényleg azt hittem,
00:41:41 Arra mentünk, amerrõl a hangokat hallottuk,
00:41:45 és kb. 60-80 méterre a sátortól megtaláltuk Joe-t.
00:41:56 Nem is akartam elhinni igazán,
00:42:00 de akkor is nehéz volt, mert
00:42:03 sötétség volt és szörnyû állapotban volt.
00:42:07 Hihetetlenül nézett ki.
00:42:10 Mintha a saját szelleme lett volna.
00:42:13 Magamat kellet meggyõznöm, hogy mindez igaz,
00:42:19 hogy ez tényleg megtörtént.
00:42:23 - Segíts!
00:42:28 Simon,
00:42:31 rengeteget káromkodott. Folyamatosan.
00:42:36 Richard, emeld fel!
00:42:38 Richard, fogd meg, te barom állat! Emeld már fel!
00:42:43 Emlékszem, hogy Simon megkarolta a vállamat,
00:42:47 és átölelt.
00:42:51 Erre emlékszem.
00:42:54 Arra az érzésre, hogy magához ölelt.
00:43:20 Megköszönte, hogy megpróbáltam lesegíteni a hegyrõl,
00:43:27 mindaddig, amíg eljutottunk ahhoz a ponthoz,
00:43:31 amikor elvágtam a kötelet,
00:43:34 és azt mondta, "Én ugyanezt tettem volna".
00:43:41 Ezek voltak az elsõ szavai, amiket mondott.
00:43:56 És emlékszem, hogy még mielõtt bármit is
00:43:59 megkérdezte, hogy hol van a nadrágja.
00:44:02 El kellett árulnunk, hogy elégettük,
00:44:08 Ez valahogy magamhoz is térített,
00:44:12 és rájöttem, hogy ez a mi jó öreg Joe-nk,
00:44:16 Joe testsúlya harmadát fogyta le
00:44:22 Két évvel és hat operációval késõbb
00:44:25 Ma is folytatja tovább a hegymászást.
00:44:28 Simont Angliába visszatérve heves bírálat érte
00:44:34 Joe mindig rendületlenül védte õt.
00:44:38 Senkinek sem sikerült megismételnie Joe és
00:44:44 >