Gidam Epitaph

hu
00:01:54 Október, 1979
00:02:01 Ezt a felvételt az agysebészeten készítették,
00:02:06 1942-ben hajtották végre a japán hadseregnél,
00:02:14 Dr. Kim Dong-Won
00:02:19 a legjobb idegsebészként,
00:02:22 akit elismert a
00:02:28 Ennyi mára.
00:02:31 Mint azt már korában említettem,
00:02:33 a mai bemutató benne lesz a zh-ban.
00:02:36 Lee Dong-Kyu,
00:02:38 ha esetleg nem figyelt volna,
00:02:41 segítséget kap az asszisztenseimtõl.
00:02:44 Mondja meg a hiányzóknak,
00:02:47 hogy minden bizonnyal megbuknak,
00:02:50 ha nem jelennek meg a következõ zh-n.
00:02:56 Apa vagyok.
00:02:57 Ebédeljünk együtt.
00:03:00 Máris?
00:03:02 Elfoglalt vagy?
00:03:05 Vacsora? Nem, semmi gond.
00:03:09 Tudok magamról gondoskodni.
00:03:14 Akaratos egy lány vagy.
00:03:16 Az asztalomon?
00:03:18 Aha, mi ez?
00:03:28 Jó régi album.
00:03:35 A Anseng Kórháznál találták?
00:03:39 Ennyi év után?
00:03:48 Mikor bontják le?
00:03:51 A kórházat.
00:03:54 Ma este.
00:03:58 Mivel itt a hétvége.
00:04:03 Rendben.
00:04:07 Oké.
00:04:10 Rendezték: a JUNG fivérek
00:04:22 Bármit elhozhatsz, ami benn maradt.
00:04:25 Még ma este, utána az egész eltûnik.
00:05:38 Magányos vagy, apu?
00:05:45 Dehogy.
00:05:52 Finom a kávé.
00:05:54 Apu,
00:05:57 ne légy ilyen szigorú magadhoz!
00:06:00 Tudom, hogy mostohaanyunak szívproblémái voltak,
00:06:03 már a házasság elõtt is.
00:06:06 Igen, de anyád és mindenki...
00:06:10 Anyu akkor ment el, mikor velem volt terhes.
00:06:13 Mostohaanyu betegsége krónikus volt.
00:06:16 Egyik ellen sem tehettél semmit.
00:06:19 De akkor is...
00:06:21 mindketten így mentek el,
00:06:24 mikor egy év sem telt el a házasság óta.
00:06:27 Apu!
00:06:30 Tudom, tudom.
00:06:44 Holnap jövök meg a férjem családjától,
00:06:48 megállok nálad egy kis ennivalóval.
00:06:50 Ne gyere már ilyen gyakran!
00:06:54 Tudok segítséget fogadni.
00:06:57 Különben túlságosan hiányoztál.
00:07:00 Majd jövök megint Yoon-Hee-vel.
00:07:05 Ekkor láttam utoljára a lányomat.
00:07:11 Azt hittem felejteni tudok az idõ múlásával.
00:07:15 Azt hittem csöndes életet élek.
00:07:19 Tisztán látom azt a négy napot,
00:07:23 ami egy soha véget nem érõ
00:07:30 Azon az éjszakán...
00:07:31 meghaltam.
00:07:36 EPlTAPH
00:07:47 1942, február
00:07:49 Épp csak megkezdtem az orvosi tanulmányaimat,
00:07:53 1942 februárjában
00:07:56 és az imperializmus a virágkorát élte.
00:08:00 De Anseng Kórházban,
00:08:02 vihar elõtti csend volt.
00:08:10 Tényleg láthatóak a szellemek a tükörben?
00:08:13 Biztos.
00:08:14 Hullaházban tükrökbe bámulni?
00:08:17 Ijesztõ.
00:08:18 De jobb, ha nem töröd el azt a tükröt.
00:08:22 - Miért?
00:08:23 Vizitek.
00:08:25 Gyerünk.
00:08:46 Szerencsés flótás.
00:08:48 Mi van?
00:08:50 Mialatt néhányunk hetekig ébren lesz,
00:08:54 valaki csak hátradõlve üldögél majd, és relaxál.
00:08:57 De az biztos, hogy te magasabb körökbe kerültél.
00:09:00 Ne hangoskodjanak!
00:09:03 Jung-Nam.
00:09:07 Te látod el a halottasház ügyeletét ezen a héten.
00:09:09 - Egész héten?
00:09:12 A hûtõrendszer meghibásodott,
00:09:15 Figyelj arra, hogy gyakran ellenõrizd!
00:09:18 - Szerencsés.
00:09:21 Az igazgató utasítása,
00:09:25 Igen.
00:09:27 Aoi visszatért Tokióból.
00:09:33 Értem.
00:09:34 Emlékszel rá?
00:09:41 Csak arra, hogy láttam kiskoromban.
00:09:44 Hát persze.
00:09:49 Mostanra kész hölgy lett belõle.
00:09:53 A férjemnek és a szüleidnek
00:09:58 sokkal többet kellet volna vele foglalkozniuk.
00:10:01 Csak azt sajnálom, hogy nem láthatják
00:10:05 két ilyen bájos fiatal esküvõjét.
00:10:08 Mindig hálás vagyok a gondoskodásodért.
00:10:13 Hogy magadhoz vettél, miután a szüleim elmentek,
00:10:16 és hogy támogatod a tanulmányaimat.
00:10:18 csak azt tettem, amit helyesnek láttam.
00:10:22 Én valóban úgy gondolok rád,
00:10:24 mintha saját fiam lennél,
00:10:30 Köszönöm.
00:10:32 Tudom, hogy kicsit sietõsnek tûnik,
00:10:34 de még tavasszal meg kéne tartanunk.
00:10:39 Azt szeretném, ha azonnal megházasodnátok,
00:10:43 de ez egy kis idõt vesz majd igénybe,
00:10:46 hogy a mi családunk részérõl
00:10:49 Különben, ez az én döntésem.
00:10:56 Igen, asszonyom.
00:10:58 BONCTEREM
00:11:15 A halál úgy 13 órája állt be.
00:11:18 A szaga alapján ítélve, nem korábban?
00:11:23 De bizonyára Önöknek van igaza.
00:11:35 Egy katonát megöltek, mialatt
00:11:41 kézbesített néhány dokumentumot.
00:11:47 Ki lehet az,
00:11:49 aki ilyesmit képes megtenni?
00:11:52 Mi volt a motiváció?
00:11:57 Csak egy hetet töltött Koreában.
00:12:03 Dr. Kaneda,
00:12:06 Szeretnék Önnel egy szót váltani.
00:12:10 Egy japán katonát meggyilkoltak,
00:12:13 A sajtó megpróbál majd
00:12:15 bármilyen információt kicsikarni magából.
00:12:19 Épp ezért ne mondjon semmit
00:12:22 a riporterek elõtt,
00:12:27 Majd én elbánok a kérdésekkel.
00:12:32 Mint azt már említettem,
00:12:35 az áldozatot egy éles, hosszú tárggyal szúrták le.
00:12:39 Doktor!
00:12:41 Mi vezette oda a gyilkost,
00:12:45 Nézzék meg, hogy szurkálták össze a testet,
00:12:47 miután már halott volt.
00:12:50 úgy tûnik, a gyilkos
00:12:53 gyûlölte az áldozatát.
00:13:03 Annak a doktorandusnak...
00:13:06 még idõre lesz szüksége, hogy hozzászokjon a boncoláshoz.
00:13:10 Amúgy,
00:13:11 készen állsz az elsõ leckére?
00:13:16 Mindenki azt mondja, hogy egy vagány társaság,
00:13:20 Rosszabbak, mint mi voltunk annak idején.
00:14:09 Olyan fáradt vagyok.
00:14:16 Hogy ment a boncolás?
00:14:19 Minden kihánytam, amit reggel ettem.
00:14:23 Szuper...
00:14:25 Mind ott voltunk...
00:14:28 Ne is törõdj vele,
00:14:31 Srácok, az imént hoztak egy másik holttestet.
00:14:34 Látta már valaki?
00:14:35 Egy másikat?
00:14:36 Egy tinilányt?
00:14:38 Szóval te láttad.
00:14:39 Épp csak behozták a lány testét,
00:14:41 Úgy le van fagyasztva, mint egy darab hús.
00:14:44 Mondhatom fiúk, maga a tökély.
00:14:48 Olyan, élõnek néz ki.
00:14:50 Szinte mint egy angyal,
00:15:41 Tedd el a tükröt!
00:15:50 Nyitva maradt az ajtó,
00:15:53 és a testek még mindig itt fekszenek...
00:15:58 Jung-Nam.
00:16:02 Igen?
00:16:04 Megijedt,
00:16:07 ugye?
00:16:10 Nem, uram.
00:16:17 Takarítsa fel a testeket, és tegye el!
00:16:21 Igen.
00:16:23 Azok a vegyszerek ki fognak ömleni.
00:16:25 Állítsa õket sorba!
00:16:27 Igen, uram.
00:16:28 Ne vesztegesse az idõt hülyeségekkel!
00:19:35 SZELLEMEK
00:19:41 Professzor!
00:19:44 Ezzel azt akarja mondani,
00:20:12 Nem tetszik a gyûrû?
00:20:22 Valaha volt egy ilyenem.
00:20:28 Emlék a szüleimtõl.
00:20:33 De...
00:20:35 tavaly elvesztettem,
00:20:38 miközben úgy költöztem Seoulba,
00:20:42 Az igazat megvallva,
00:20:45 sosem gondoltam arra, hogy orvos legyek.
00:20:50 Tudod, szerettem rajzolni.
00:20:55 Pár hónap,
00:20:58 és elveszem az igazgató lányát,
00:21:02 és még soha nem is találkoztam vele.
00:21:07 Téged nézve,
00:21:11 olyan boldognak tûnsz.
00:21:14 Mintha a legszebb éveid
00:21:35 ANSENG KÓRHÁZ
00:21:36 Miért jöttök ki ilyen idõben?
00:21:40 Miért ne? Havazik.
00:21:42 Olyan szép.
00:21:46 Hülye.
00:21:49 Fura,
00:21:52 Jung-Nam!
00:21:54 Miért nem hoztad el a halott barátaidat?
00:21:58 Öcsém, imádom az áramszünetet.
00:22:01 Nah, pihenjünk..
00:22:04 Légyszi...
00:22:06 Ne hagyd, hogy megjavítsák,
00:22:09 csak egy éjszakára!
00:22:13 A villany! Francba!
00:22:16 Ne!
00:23:08 Sajnálom.
00:23:09 Jung-Nam!
00:23:10 Legalább néhány üveget hagyjon meg!
00:23:13 Park Jung-Nam,
00:23:16 Igen, uram.
00:23:18 Szüksége van arra, hogy realizálja magában,
00:23:22 Utána képes lesz elfogadni a szülei halálát.
00:23:26 Bocsásson meg, uram!
00:23:28 próbáljuk meg a gyógyszereket
00:23:32 Igen, uram.
00:24:16 Jung-Nam?
00:24:21 Hát itt vagy...
00:24:32 Milyen gyönyörû,
00:24:36 nem igaz?
00:24:39 Az.
00:24:41 Még mindig nem találták meg annak a férfinak a testét,
00:24:48 Négy napot töltöttek a keresésével.
00:24:53 Milyen fagyott lehetett...
00:24:58 Különben,
00:24:59 Mikor születtél pontosan?
00:25:02 Öh...
00:25:04 Úgy hajnali 2 körül
00:25:07 Hajnali 2,
00:25:11 Azért jöttem, hogy ezt megkérdezzem,
00:26:03 Mi ez a zaj?
00:26:07 Ki zokog ilyen késõ éjszaka?
00:26:11 A halottas házból jön.
00:28:14 Hová tûnt a rajz?
00:33:13 Nem tudom, hogy köszönjem meg, nõvér.
00:33:19 Sokat akarok,
00:33:23 az élõ fiú testével?
00:33:27 Talán igen.
00:33:29 De nem hagyhatom, hogy a lány lelke egyesüljön
00:33:32 a férfiéval, aki a halálát okozta.
00:34:08 Ezt a gyereket két napja hozták be,
00:34:12 miután épp csak túlélt egy autóbalesetet.
00:34:17 Mi van veled?!
00:34:19 Gyere ide, és fogd meg!
00:34:28 Gyerünk már!
00:34:34 - Keresd meg a sérüléseket!
00:34:35 2 nappal korábban
00:34:45 Fogd le!
00:35:03 Szegény kislány...
00:35:07 legalább az anyja kedvéért.
00:35:11 Ez az anyja?
00:35:14 Igen.
00:35:27 Nincsenek sérülések.
00:36:39 Hisz ez maga a csoda.
00:36:43 Csoda?
00:36:45 Mi van?
00:36:48 Úgy élte túl, hogy egy zúzódása sincs,
00:36:51 egy olyan szerencsétlenséget,
00:36:58 Úgy tartják az élet a sors kezében van.
00:37:01 A dolgok nem mindig a mi döntéseinken múlnak.
00:38:39 Anyu?
00:39:31 Ha egyáltalán nem sérült meg,
00:39:34 miért vannak rémálmai és afáziája?
00:39:38 Az, hogy látta a szüleit meghalni,
00:39:41 elég nagy sokk egy ilyen kislánynak.
00:39:44 És õ volt az egyetlen túlélõ,
00:39:47 ami miatt bûnösnek érezheti magát.
00:40:41 Anyu.
00:41:28 Szeretlek.
00:41:31 Én is szeretlek.
00:41:43 Mivel ez az elsõ napunk,
00:41:51 Asako!
00:41:53 Emlékszel arra, hogy mit mondtál nekem?
00:42:02 Minden rendben.
00:42:09 Mikor öt éves voltam,
00:42:13 volt egy elhagyott ház, néhány utcára a miénktõl.
00:42:18 A bátyámmal tojásokért mentünk oda,
00:42:21 mert egy fácán kiköltött a kútban.
00:42:27 Mondta, hogy maradjak ott,
00:42:30 de nem hallgattam rá, belehajoltam,
00:42:33 és belezuhantam a kútba.
00:42:36 Mélyebb volt, mint azt gondoltam
00:42:38 és teljesen ki volt száradva.
00:42:43 Sírdogáltam, és szólongattam,
00:42:46 mert a jobb lábam megsérült.
00:42:50 Megpróbált leereszkedni egy kötélen,
00:42:54 de õ is lezuhant.
00:42:56 Nagyon meg voltam rémülve, de õ azt mondogatta,
00:43:00 biztosan megmentenek, ne aggódjak.
00:43:07 Azt tettem, amit mondott,
00:43:09 tojáson és vízen éltünk.
00:43:13 És ahogy mondta, emberek jöttek,
00:43:18 De azt mondták,
00:43:22 hogy már halott volt,
00:43:26 miközben még mindig a kezemet fogta.
00:43:31 Még mindig azt mondják,
00:43:34 hogy azon az éjszakán,
00:43:36 nélküle nem maradtam volna életben.
00:43:42 Tudom, min mész keresztül.
00:43:48 Én is voltam ilyen helyzetben.
00:43:52 Próbáld meg jobban érezni magad, Asako.
00:43:57 Minden rendben lesz.
00:44:21 Koshiro!
00:44:33 Koshiro!
00:44:38 Koshi...
00:45:23 Koshiro!
00:46:24 Innentõl kezdve apunak kéne hívnod.
00:46:33 - Igyekezz, Han!
00:46:46 Asako.
00:46:48 Beszélgessünk még egyszer,
00:46:51 és többé nem lesznek rémálmaid.
00:46:58 Mint tegnap.
00:47:00 Rendben.
00:47:02 Csak pihenj!
00:47:10 Ne aggódj!
00:47:12 Itt leszek melletted.
00:47:19 Most pedig találkozni fogsz azzal a férfival.
00:47:24 Akit szeretsz.
00:47:28 Menjünk oda vissza,
00:47:37 Az ott...
00:47:43 Asako.
00:47:55 Üdvözöljük!
00:48:17 Koshiro Onji.
00:49:18 Téged is szeretlek, Koshiro!
00:49:21 Téged is szeretlek.
00:49:25 Asako, apunak kéne szólítanod.
00:49:34 Koshiroval fogok aludni.
00:49:38 Asako, ne bolondozz már!
00:49:41 Koshiro vezet.
00:49:43 Elég legyen!
00:49:46 Ülj le!
00:49:48 Bárcsak elmennél!
00:49:55 Asako, ne izélj már!
00:49:57 Mit csinálsz?
00:50:00 Miért akarsz vele aludni?
00:50:02 És miért akarod szeretni?
00:50:06 Gyûlöllek! Tûnj a francba!
00:50:09 Koshiroval fogok élni!
00:50:16 Asako!
00:51:10 Ez...
00:51:13 Az egész miattam történt.
00:51:29 Nem a te hibád, Asako.
00:51:38 Az érzelmek feltörtek a tudattalanból,
00:51:41 Elõjöttek a feszín alól.
00:51:44 Az eszméletét is visszanyerte.
00:51:47 Azt hiszem minden tõlem telhetõt megtettem.
00:51:53 Asszonyom!
00:51:56 Értem.
00:51:59 Jó ezt hallani.
00:52:03 Asako édesanyja most már békében nyugodhat.
00:52:08 Kérem vigyázzon rá!
00:52:12 Számítok Önre.
00:52:15 Úgy lesz.
00:52:28 Most már jól leszel, Asako.
00:52:32 Gyorsan befejezem a vizitet,
00:52:34 aztán itt maradok melletted.
00:52:36 Minden rendben lesz, ok?
00:52:48 Egy perccel ezelõtt még jól volt.
00:52:50 - A sürgõsségi intézkedések?
00:00:17 Doktor úr!
00:00:21 - Készítsen elõ egy fecskendõt!
00:00:23 Asako?
00:00:27 Asako!
00:00:44 Nyisd ki a szemed!
00:01:06 Anyu...
00:01:13 Minden rendben.
00:01:19 Nem a te hibád.
00:01:24 Asako.
00:01:53 Doktor!
00:01:55 Asako!
00:01:57 uram!
00:02:01 Elvesztettük...
00:02:08 Ön mindent megtett uram.
00:02:26 Úgy tartják, a halál minden sebet begyógyít.
00:02:32 Az utolsó pillanatban,
00:02:34 vajon mi adhatott neki ilyen békeséget?
00:02:38 Talán Asako
00:02:40 egy kicsivel tovább maradt,
00:02:42 hogy ezt a békét meglelje.
00:04:53 BONCRETEM
00:05:00 3 nappal korábban
00:05:16 A halál úgy 13 órája állt be.
00:05:24 Egy katonát megöltek, mialatt
00:05:27 kézbesített néhány dokumentumot.
00:05:30 A testtel durván elbántak,
00:05:36 Ki lehet az,
00:05:39 aki ilyesmit képes megtenni?
00:05:41 Mi volt a motiváció?
00:05:49 Akkor még nem tudtam azt a tényt,
00:05:52 Hogy a feleségemnek nincs árnyéka.
00:06:01 Annak a doktorandusnak...
00:06:02 még idõre lesz szüksége, hogy hozzászokjon a boncoláshoz.
00:06:08 Amúgy,
00:06:09 készen állsz az elsõ leckére?
00:06:14 Mindenki azt mondja, hogy egy vagány társaság,
00:06:19 Rosszabbak, mint mi voltunk annak idején.
00:06:25 Akkoriban az összes
00:06:27 tudományosan megmagyarázhatatlan jelenséget
00:06:32 babonaként tartották számon,
00:06:35 különbözõ kulturális jellegzetességekkel.
00:06:39 Például keleten,
00:06:41 Ha valaki kísérteteket látott, vagy általuk volt megszállva
00:06:45 Abban a többszörös személyiségzavar
00:06:51 És mi van a szellemekkel a kísértetházakban?
00:06:58 Ez egy érdekes kérdés.
00:07:02 SZELLEMEK
00:07:13 Hittek a halottak szellemeiben.
00:07:21 Egy nyugati tudós csinált valami érdekeset,
00:07:25 Azzal kísérletezett, hogy a halottakat
00:07:28 közvetlenül a haláluk elõtt és után megmérje.
00:07:31 Arra számítanánk, hogy a súlyuk azonos marad.
00:07:36 De elég furcsa módon,
00:07:38 Volt egy percnyi különbség
00:07:41 A két mérés között.
00:07:46 Ezen eredmények tükrében néhányan azt mondják
00:07:50 Hogy ez a különbség magának a léleknek a súlya.
00:07:54 Erre bizony nehéz tudományos magyarázatot adni.
00:07:57 Professzor!
00:07:59 Ezek szerint...
00:08:01 hisz a szellemek létezésében?
00:08:05 Hát nem a kísértetházakban kódorgókban.
00:08:10 Mint önök legtöbbje, tulajdonképpen
00:08:14 De bárhogy is van,
00:08:17 Abban azért szeretnék hinni,
00:08:20 Lehangoló lenne, ha nem hinnénk.
00:08:23 Nem értenek egyet?
00:13:11 Egy Koreai katona volt
00:13:38 Ugyanaz, mint az elõzõ ügyek.
00:13:41 Igen, a módszer és a fegyver is.
00:13:49 Még gyerek volt.
00:13:50 Egy sorozatgyilkos jár a japán katonák nyomában...
00:13:56 Amíg a nyomozás tart,
00:13:59 kérem tartsák ezt az esetet titokban.
00:14:02 Maga is, Jung-Nam.
00:14:04 Igen, uram.
00:14:06 Jung-Nam!
00:14:07 Miért nem hoztad a halott barátaidat is?
00:14:10 Valaki rizses rágcsálnivalót csinált.
00:14:14 Kóstolja meg doktor!
00:14:50 In-Young,
00:14:53 elmentél valahová tegnap éjszaka?
00:14:57 Tessék?
00:14:59 Felejtsd el.
00:15:03 Álmodtál valami furcsát?
00:15:10 Olyan fáradt vagyok mostanában. Nem emlékszem,
00:15:14 még arra sem, hogy kerültem ágyba,
00:15:22 Ennyire szereted?
00:15:25 Ezek ketten nem úgy néznek, ki, mint mi?
00:15:30 Mikor kinn ültünk a kertben...
00:15:39 Úgy értem.
00:15:42 Még a lámpa is ugyanúgy néz ki.
00:15:48 Várj!
00:17:16 Drágám!
00:17:17 Várj!
00:17:20 Csak maradj úgy!
00:17:51 Drágám!
00:17:53 Gyere lassan felém!
00:18:27 Hiszen te...
00:19:30 In-Young.
00:19:36 Egy évvel korábban,
00:19:39 In-Young Japánban halt meg.
00:19:43 Hogy is tudnám elfelejteni?
00:19:49 És...
00:19:53 Hogy tud elõttem állni?
00:20:52 Kedves,
00:20:55 soha ne hagyj el!
00:21:00 Veled maradok, még ha meg is halok.
00:21:05 Meg tudnád nekem ígérni,
00:21:10 hogy soha nem hagysz el?
00:21:18 Miért hagynálak el?
00:21:22 melletted leszek, még a halálom után is.
00:24:06 In-Young!
00:24:17 Ne csináld!
00:24:23 Jól tudom,
00:24:27 hogy nagy a fájdalmad.
00:24:35 De...
00:24:38 mindig együtt voltunk.
00:24:43 Hagyd abba, édes!
00:24:46 Majd én ezt elintézem.
00:25:00 Add ide!
00:25:15 Most!
00:25:18 In-Young!
00:25:19 Ne!
00:26:03 Choi nõvér!
00:26:04 Choi nõvér!
00:26:45 In-Young!
00:27:17 Ennyire szereted?
00:27:24 Mire gondolsz?
00:27:27 Már vártalak,
00:27:31 aggódtam, hogy hátha elhagytál.
00:27:39 In-Young!
00:27:41 Menjünk vissza Japánba!
00:27:44 Mi történt...
00:27:59 a karoddal?
00:28:04 Mik ezek a vágások...?
00:28:46 In-Young!
00:28:55 Õrmester!
00:28:58 Egy nõvér az Anseng Kórházból.
00:29:01 De vajon miért hagyta a gyilkos a
00:29:06 Persze, az volt a szándéka, hogy leleplezze.
00:29:09 Sötét és köd volt aznap éjjel,
00:29:16 és ha igyekezni kell,
00:29:19 Úgy néz ki, mint egy meredek sziklafal,
00:29:22 mikor lefelé nézünk innen.
00:29:25 De...
00:29:29 most miért egy nõvért?
00:29:31 Mivel nem japán katona volt,
00:29:33 talán valaki másolta a sorozatgyilkost.
00:29:38 Nem.
00:29:41 Nekem nem tûnik másnak.
00:29:44 Ugyanaz a gyilkos.
00:29:49 A holttest mellet volt, uram.
00:30:00 Volt a Koreai katonán kabát?
00:30:05 Nem uram.
00:30:13 Ez Dong-Won-é az
00:30:18 Én vagyok a gyilkosságok elkövetõje.
00:30:27 Kérem jöjjön el, és tartóztasson le!
00:30:31 Ha Kim Dong-Won föltûnik, tartsák itt!
00:30:34 Igen uram!
00:30:42 Biztos abban, hogy
00:30:45 Igen.
00:30:47 Gyerünk!
00:31:27 Talán nehéz ezt megérteni,
00:31:30 de két személyiség lakik bennem.
00:31:35 Dong-Won, és egy gyilkos.
00:31:38 Röviden,
00:31:39 a mostani sorozatgyilkosság elkövetõje
00:31:43 én vagyok, Dong-Won.
00:31:45 Dr. Dong-Won?
00:31:50 Továbbá,
00:31:52 ne higgyék el amit mondok, vagy amit teszek.
00:31:56 Ismét leszögezem, a sorozatgyilkos
00:32:01 én vagyok.
00:32:20 Menjenek, és keressék a kórházban.
00:32:23 Én elmegyek Dr. Kanedahoz.
00:32:25 Igen uram.
00:32:42 Dr. Kaneda!
00:33:11 Dr. Kaneda!
00:33:17 Dr. Kaneda!
00:33:21 Mi hozta Önt ide?
00:33:23 Úgy hiszem Dr. Kim nincs idebenn.
00:33:26 Még nem jött haza.
00:33:28 Sokáig elvan ma.
00:33:30 Értem.
00:33:33 Mióta házasok?
00:33:38 Majd egy éve.
00:33:41 Értem.
00:33:44 Jöjjön be, és foglaljon helyet.!
00:33:46 Hozok egy csésze teát.
00:34:17 Õrület.
00:34:21 Kész õrület.
00:34:25 Doki!
00:34:28 Igen?
00:34:30 Úgy halottam,
00:34:33 hogy Japánban, Dr. Kim...
00:34:51 Igen, az elkövetõ elmenekült.
00:34:53 Küldjenek Anseng Kórházba valakit, most!
00:34:58 Yoshida!
00:34:59 Igen!
00:35:03 Gyûjtsék össze az összes beteget.
00:35:05 Igen, uram!
00:35:12 Ki van még a kórházban most?
00:35:15 A betegek és az igazgató...
00:35:19 Az egyik orvosunk boncolást végezni ment.
00:35:23 Boncolást?
00:35:24 Igen.
00:35:30 Mi a...?
00:35:38 Choi nõvér!
00:35:43 Nem rendeltem el boncolást.
00:35:46 Bassza meg!
00:35:55 Mi folyik itt?
00:35:57 Woo-Shik!
00:36:00 - Ez Dr. Lee!
00:36:03 Mi történt?
00:36:07 - Ütött és elszaladt.
00:36:10 Egyik orvos sincs benn.
00:36:13 Vigyék a sürgõsségire!
00:36:14 Jung-Nam, kerítse elõ az igazgatót!
00:36:16 Oké.
00:36:26 Aoi!
00:36:29 Máris úgy hiányoztál.
00:36:54 Szeretlek.
00:37:20 Asszonyom!
00:37:31 Tegye le!
00:37:35 Tegye le azt a kést!
00:37:42 Most rögtön!
00:37:57 Õrnagy!
00:38:00 Kérem, állítson meg!
00:38:04 In-Young,
00:38:08 bennem van a halott feleségem.
00:38:12 Kérem!
00:38:15 Kérem, állítsanak meg!
00:38:17 Maga nem Dong-Won.
00:38:20 A férje tavaly halt meg Japánban!
00:38:25 Az a férfi csak a maga kreálta hamis kép!
00:38:29 Maga...
00:38:31 ln-Young!
00:39:04 Hittek a halottak szellemében.
00:39:30 Abban azért szeretnék hinni,
00:39:50 Lehangoló lenne, ha nem hinnénk.
00:39:55 Nem értenek egyet?
00:40:18 Adja fel magát!
00:40:35 Állj!
00:41:38 Micsoda magány...
00:42:31 Azóta nem láttalak...
00:42:36 De tudom,
00:42:39 hogy mindig mellettem voltál.
00:43:03 Mond csak!
00:43:06 Ha el akartál hagyni,
00:43:15 akkor miért nem vittél egyszerûen csak
00:43:19 magaddal, azon az éjszakán?
00:45:47 Azóta,
00:45:49 hiszünk abban, hogy minden örökké tarthat.
00:45:55 fordította: mangoa