Gidam Epitaph
|
00:01:54 |
Október, 1979 |
00:02:01 |
Ezt a felvételt az agysebészeten készítették, |
00:02:06 |
1942-ben hajtották végre a japán hadseregnél, |
00:02:14 |
Dr. Kim Dong-Won |
00:02:19 |
a legjobb idegsebészként, |
00:02:22 |
akit elismert a |
00:02:28 |
Ennyi mára. |
00:02:31 |
Mint azt már korában említettem, |
00:02:33 |
a mai bemutató benne lesz a zh-ban. |
00:02:36 |
Lee Dong-Kyu, |
00:02:38 |
ha esetleg nem figyelt volna, |
00:02:41 |
segítséget kap az asszisztenseimtõl. |
00:02:44 |
Mondja meg a hiányzóknak, |
00:02:47 |
hogy minden bizonnyal megbuknak, |
00:02:50 |
ha nem jelennek meg a következõ zh-n. |
00:02:56 |
Apa vagyok. |
00:02:57 |
Ebédeljünk együtt. |
00:03:00 |
Máris? |
00:03:02 |
Elfoglalt vagy? |
00:03:05 |
Vacsora? Nem, semmi gond. |
00:03:09 |
Tudok magamról gondoskodni. |
00:03:14 |
Akaratos egy lány vagy. |
00:03:16 |
Az asztalomon? |
00:03:18 |
Aha, mi ez? |
00:03:28 |
Jó régi album. |
00:03:35 |
A Anseng Kórháznál találták? |
00:03:39 |
Ennyi év után? |
00:03:48 |
Mikor bontják le? |
00:03:51 |
A kórházat. |
00:03:54 |
Ma este. |
00:03:58 |
Mivel itt a hétvége. |
00:04:03 |
Rendben. |
00:04:07 |
Oké. |
00:04:10 |
Rendezték: a JUNG fivérek |
00:04:22 |
Bármit elhozhatsz, ami benn maradt. |
00:04:25 |
Még ma este, utána az egész eltûnik. |
00:05:38 |
Magányos vagy, apu? |
00:05:45 |
Dehogy. |
00:05:52 |
Finom a kávé. |
00:05:54 |
Apu, |
00:05:57 |
ne légy ilyen szigorú magadhoz! |
00:06:00 |
Tudom, hogy mostohaanyunak szívproblémái voltak, |
00:06:03 |
már a házasság elõtt is. |
00:06:06 |
Igen, de anyád és mindenki... |
00:06:10 |
Anyu akkor ment el, mikor velem volt terhes. |
00:06:13 |
Mostohaanyu betegsége krónikus volt. |
00:06:16 |
Egyik ellen sem tehettél semmit. |
00:06:19 |
De akkor is... |
00:06:21 |
mindketten így mentek el, |
00:06:24 |
mikor egy év sem telt el a házasság óta. |
00:06:27 |
Apu! |
00:06:30 |
Tudom, tudom. |
00:06:44 |
Holnap jövök meg a férjem családjától, |
00:06:48 |
megállok nálad egy kis ennivalóval. |
00:06:50 |
Ne gyere már ilyen gyakran! |
00:06:54 |
Tudok segítséget fogadni. |
00:06:57 |
Különben túlságosan hiányoztál. |
00:07:00 |
Majd jövök megint Yoon-Hee-vel. |
00:07:05 |
Ekkor láttam utoljára a lányomat. |
00:07:11 |
Azt hittem felejteni tudok az idõ múlásával. |
00:07:15 |
Azt hittem csöndes életet élek. |
00:07:19 |
Tisztán látom azt a négy napot, |
00:07:23 |
ami egy soha véget nem érõ |
00:07:30 |
Azon az éjszakán... |
00:07:31 |
meghaltam. |
00:07:36 |
EPlTAPH |
00:07:47 |
1942, február |
00:07:49 |
Épp csak megkezdtem az orvosi tanulmányaimat, |
00:07:53 |
1942 februárjában |
00:07:56 |
és az imperializmus a virágkorát élte. |
00:08:00 |
De Anseng Kórházban, |
00:08:02 |
vihar elõtti csend volt. |
00:08:10 |
Tényleg láthatóak a szellemek a tükörben? |
00:08:13 |
Biztos. |
00:08:14 |
Hullaházban tükrökbe bámulni? |
00:08:17 |
Ijesztõ. |
00:08:18 |
De jobb, ha nem töröd el azt a tükröt. |
00:08:22 |
- Miért? |
00:08:23 |
Vizitek. |
00:08:25 |
Gyerünk. |
00:08:46 |
Szerencsés flótás. |
00:08:48 |
Mi van? |
00:08:50 |
Mialatt néhányunk hetekig ébren lesz, |
00:08:54 |
valaki csak hátradõlve üldögél majd, és relaxál. |
00:08:57 |
De az biztos, hogy te magasabb körökbe kerültél. |
00:09:00 |
Ne hangoskodjanak! |
00:09:03 |
Jung-Nam. |
00:09:07 |
Te látod el a halottasház ügyeletét ezen a héten. |
00:09:09 |
- Egész héten? |
00:09:12 |
A hûtõrendszer meghibásodott, |
00:09:15 |
Figyelj arra, hogy gyakran ellenõrizd! |
00:09:18 |
- Szerencsés. |
00:09:21 |
Az igazgató utasítása, |
00:09:25 |
Igen. |
00:09:27 |
Aoi visszatért Tokióból. |
00:09:33 |
Értem. |
00:09:34 |
Emlékszel rá? |
00:09:41 |
Csak arra, hogy láttam kiskoromban. |
00:09:44 |
Hát persze. |
00:09:49 |
Mostanra kész hölgy lett belõle. |
00:09:53 |
A férjemnek és a szüleidnek |
00:09:58 |
sokkal többet kellet volna vele foglalkozniuk. |
00:10:01 |
Csak azt sajnálom, hogy nem láthatják |
00:10:05 |
két ilyen bájos fiatal esküvõjét. |
00:10:08 |
Mindig hálás vagyok a gondoskodásodért. |
00:10:13 |
Hogy magadhoz vettél, miután a szüleim elmentek, |
00:10:16 |
és hogy támogatod a tanulmányaimat. |
00:10:18 |
csak azt tettem, amit helyesnek láttam. |
00:10:22 |
Én valóban úgy gondolok rád, |
00:10:24 |
mintha saját fiam lennél, |
00:10:30 |
Köszönöm. |
00:10:32 |
Tudom, hogy kicsit sietõsnek tûnik, |
00:10:34 |
de még tavasszal meg kéne tartanunk. |
00:10:39 |
Azt szeretném, ha azonnal megházasodnátok, |
00:10:43 |
de ez egy kis idõt vesz majd igénybe, |
00:10:46 |
hogy a mi családunk részérõl |
00:10:49 |
Különben, ez az én döntésem. |
00:10:56 |
Igen, asszonyom. |
00:10:58 |
BONCTEREM |
00:11:15 |
A halál úgy 13 órája állt be. |
00:11:18 |
A szaga alapján ítélve, nem korábban? |
00:11:23 |
De bizonyára Önöknek van igaza. |
00:11:35 |
Egy katonát megöltek, mialatt |
00:11:41 |
kézbesített néhány dokumentumot. |
00:11:47 |
Ki lehet az, |
00:11:49 |
aki ilyesmit képes megtenni? |
00:11:52 |
Mi volt a motiváció? |
00:11:57 |
Csak egy hetet töltött Koreában. |
00:12:03 |
Dr. Kaneda, |
00:12:06 |
Szeretnék Önnel egy szót váltani. |
00:12:10 |
Egy japán katonát meggyilkoltak, |
00:12:13 |
A sajtó megpróbál majd |
00:12:15 |
bármilyen információt kicsikarni magából. |
00:12:19 |
Épp ezért ne mondjon semmit |
00:12:22 |
a riporterek elõtt, |
00:12:27 |
Majd én elbánok a kérdésekkel. |
00:12:32 |
Mint azt már említettem, |
00:12:35 |
az áldozatot egy éles, hosszú tárggyal szúrták le. |
00:12:39 |
Doktor! |
00:12:41 |
Mi vezette oda a gyilkost, |
00:12:45 |
Nézzék meg, hogy szurkálták össze a testet, |
00:12:47 |
miután már halott volt. |
00:12:50 |
úgy tûnik, a gyilkos |
00:12:53 |
gyûlölte az áldozatát. |
00:13:03 |
Annak a doktorandusnak... |
00:13:06 |
még idõre lesz szüksége, hogy hozzászokjon a boncoláshoz. |
00:13:10 |
Amúgy, |
00:13:11 |
készen állsz az elsõ leckére? |
00:13:16 |
Mindenki azt mondja, hogy egy vagány társaság, |
00:13:20 |
Rosszabbak, mint mi voltunk annak idején. |
00:14:09 |
Olyan fáradt vagyok. |
00:14:16 |
Hogy ment a boncolás? |
00:14:19 |
Minden kihánytam, amit reggel ettem. |
00:14:23 |
Szuper... |
00:14:25 |
Mind ott voltunk... |
00:14:28 |
Ne is törõdj vele, |
00:14:31 |
Srácok, az imént hoztak egy másik holttestet. |
00:14:34 |
Látta már valaki? |
00:14:35 |
Egy másikat? |
00:14:36 |
Egy tinilányt? |
00:14:38 |
Szóval te láttad. |
00:14:39 |
Épp csak behozták a lány testét, |
00:14:41 |
Úgy le van fagyasztva, mint egy darab hús. |
00:14:44 |
Mondhatom fiúk, maga a tökély. |
00:14:48 |
Olyan, élõnek néz ki. |
00:14:50 |
Szinte mint egy angyal, |
00:15:41 |
Tedd el a tükröt! |
00:15:50 |
Nyitva maradt az ajtó, |
00:15:53 |
és a testek még mindig itt fekszenek... |
00:15:58 |
Jung-Nam. |
00:16:02 |
Igen? |
00:16:04 |
Megijedt, |
00:16:07 |
ugye? |
00:16:10 |
Nem, uram. |
00:16:17 |
Takarítsa fel a testeket, és tegye el! |
00:16:21 |
Igen. |
00:16:23 |
Azok a vegyszerek ki fognak ömleni. |
00:16:25 |
Állítsa õket sorba! |
00:16:27 |
Igen, uram. |
00:16:28 |
Ne vesztegesse az idõt hülyeségekkel! |
00:19:35 |
SZELLEMEK |
00:19:41 |
Professzor! |
00:19:44 |
Ezzel azt akarja mondani, |
00:20:12 |
Nem tetszik a gyûrû? |
00:20:22 |
Valaha volt egy ilyenem. |
00:20:28 |
Emlék a szüleimtõl. |
00:20:33 |
De... |
00:20:35 |
tavaly elvesztettem, |
00:20:38 |
miközben úgy költöztem Seoulba, |
00:20:42 |
Az igazat megvallva, |
00:20:45 |
sosem gondoltam arra, hogy orvos legyek. |
00:20:50 |
Tudod, szerettem rajzolni. |
00:20:55 |
Pár hónap, |
00:20:58 |
és elveszem az igazgató lányát, |
00:21:02 |
és még soha nem is találkoztam vele. |
00:21:07 |
Téged nézve, |
00:21:11 |
olyan boldognak tûnsz. |
00:21:14 |
Mintha a legszebb éveid |
00:21:35 |
ANSENG KÓRHÁZ |
00:21:36 |
Miért jöttök ki ilyen idõben? |
00:21:40 |
Miért ne? Havazik. |
00:21:42 |
Olyan szép. |
00:21:46 |
Hülye. |
00:21:49 |
Fura, |
00:21:52 |
Jung-Nam! |
00:21:54 |
Miért nem hoztad el a halott barátaidat? |
00:21:58 |
Öcsém, imádom az áramszünetet. |
00:22:01 |
Nah, pihenjünk.. |
00:22:04 |
Légyszi... |
00:22:06 |
Ne hagyd, hogy megjavítsák, |
00:22:09 |
csak egy éjszakára! |
00:22:13 |
A villany! Francba! |
00:22:16 |
Ne! |
00:23:08 |
Sajnálom. |
00:23:09 |
Jung-Nam! |
00:23:10 |
Legalább néhány üveget hagyjon meg! |
00:23:13 |
Park Jung-Nam, |
00:23:16 |
Igen, uram. |
00:23:18 |
Szüksége van arra, hogy realizálja magában, |
00:23:22 |
Utána képes lesz elfogadni a szülei halálát. |
00:23:26 |
Bocsásson meg, uram! |
00:23:28 |
próbáljuk meg a gyógyszereket |
00:23:32 |
Igen, uram. |
00:24:16 |
Jung-Nam? |
00:24:21 |
Hát itt vagy... |
00:24:32 |
Milyen gyönyörû, |
00:24:36 |
nem igaz? |
00:24:39 |
Az. |
00:24:41 |
Még mindig nem találták meg annak a férfinak a testét, |
00:24:48 |
Négy napot töltöttek a keresésével. |
00:24:53 |
Milyen fagyott lehetett... |
00:24:58 |
Különben, |
00:24:59 |
Mikor születtél pontosan? |
00:25:02 |
Öh... |
00:25:04 |
Úgy hajnali 2 körül |
00:25:07 |
Hajnali 2, |
00:25:11 |
Azért jöttem, hogy ezt megkérdezzem, |
00:26:03 |
Mi ez a zaj? |
00:26:07 |
Ki zokog ilyen késõ éjszaka? |
00:26:11 |
A halottas házból jön. |
00:28:14 |
Hová tûnt a rajz? |
00:33:13 |
Nem tudom, hogy köszönjem meg, nõvér. |
00:33:19 |
Sokat akarok, |
00:33:23 |
az élõ fiú testével? |
00:33:27 |
Talán igen. |
00:33:29 |
De nem hagyhatom, hogy a lány lelke egyesüljön |
00:33:32 |
a férfiéval, aki a halálát okozta. |
00:34:08 |
Ezt a gyereket két napja hozták be, |
00:34:12 |
miután épp csak túlélt egy autóbalesetet. |
00:34:17 |
Mi van veled?! |
00:34:19 |
Gyere ide, és fogd meg! |
00:34:28 |
Gyerünk már! |
00:34:34 |
- Keresd meg a sérüléseket! |
00:34:35 |
2 nappal korábban |
00:34:45 |
Fogd le! |
00:35:03 |
Szegény kislány... |
00:35:07 |
legalább az anyja kedvéért. |
00:35:11 |
Ez az anyja? |
00:35:14 |
Igen. |
00:35:27 |
Nincsenek sérülések. |
00:36:39 |
Hisz ez maga a csoda. |
00:36:43 |
Csoda? |
00:36:45 |
Mi van? |
00:36:48 |
Úgy élte túl, hogy egy zúzódása sincs, |
00:36:51 |
egy olyan szerencsétlenséget, |
00:36:58 |
Úgy tartják az élet a sors kezében van. |
00:37:01 |
A dolgok nem mindig a mi döntéseinken múlnak. |
00:38:39 |
Anyu? |
00:39:31 |
Ha egyáltalán nem sérült meg, |
00:39:34 |
miért vannak rémálmai és afáziája? |
00:39:38 |
Az, hogy látta a szüleit meghalni, |
00:39:41 |
elég nagy sokk egy ilyen kislánynak. |
00:39:44 |
És õ volt az egyetlen túlélõ, |
00:39:47 |
ami miatt bûnösnek érezheti magát. |
00:40:41 |
Anyu. |
00:41:28 |
Szeretlek. |
00:41:31 |
Én is szeretlek. |
00:41:43 |
Mivel ez az elsõ napunk, |
00:41:51 |
Asako! |
00:41:53 |
Emlékszel arra, hogy mit mondtál nekem? |
00:42:02 |
Minden rendben. |
00:42:09 |
Mikor öt éves voltam, |
00:42:13 |
volt egy elhagyott ház, néhány utcára a miénktõl. |
00:42:18 |
A bátyámmal tojásokért mentünk oda, |
00:42:21 |
mert egy fácán kiköltött a kútban. |
00:42:27 |
Mondta, hogy maradjak ott, |
00:42:30 |
de nem hallgattam rá, belehajoltam, |
00:42:33 |
és belezuhantam a kútba. |
00:42:36 |
Mélyebb volt, mint azt gondoltam |
00:42:38 |
és teljesen ki volt száradva. |
00:42:43 |
Sírdogáltam, és szólongattam, |
00:42:46 |
mert a jobb lábam megsérült. |
00:42:50 |
Megpróbált leereszkedni egy kötélen, |
00:42:54 |
de õ is lezuhant. |
00:42:56 |
Nagyon meg voltam rémülve, de õ azt mondogatta, |
00:43:00 |
biztosan megmentenek, ne aggódjak. |
00:43:07 |
Azt tettem, amit mondott, |
00:43:09 |
tojáson és vízen éltünk. |
00:43:13 |
És ahogy mondta, emberek jöttek, |
00:43:18 |
De azt mondták, |
00:43:22 |
hogy már halott volt, |
00:43:26 |
miközben még mindig a kezemet fogta. |
00:43:31 |
Még mindig azt mondják, |
00:43:34 |
hogy azon az éjszakán, |
00:43:36 |
nélküle nem maradtam volna életben. |
00:43:42 |
Tudom, min mész keresztül. |
00:43:48 |
Én is voltam ilyen helyzetben. |
00:43:52 |
Próbáld meg jobban érezni magad, Asako. |
00:43:57 |
Minden rendben lesz. |
00:44:21 |
Koshiro! |
00:44:33 |
Koshiro! |
00:44:38 |
Koshi... |
00:45:23 |
Koshiro! |
00:46:24 |
Innentõl kezdve apunak kéne hívnod. |
00:46:33 |
- Igyekezz, Han! |
00:46:46 |
Asako. |
00:46:48 |
Beszélgessünk még egyszer, |
00:46:51 |
és többé nem lesznek rémálmaid. |
00:46:58 |
Mint tegnap. |
00:47:00 |
Rendben. |
00:47:02 |
Csak pihenj! |
00:47:10 |
Ne aggódj! |
00:47:12 |
Itt leszek melletted. |
00:47:19 |
Most pedig találkozni fogsz azzal a férfival. |
00:47:24 |
Akit szeretsz. |
00:47:28 |
Menjünk oda vissza, |
00:47:37 |
Az ott... |
00:47:43 |
Asako. |
00:47:55 |
Üdvözöljük! |
00:48:17 |
Koshiro Onji. |
00:49:18 |
Téged is szeretlek, Koshiro! |
00:49:21 |
Téged is szeretlek. |
00:49:25 |
Asako, apunak kéne szólítanod. |
00:49:34 |
Koshiroval fogok aludni. |
00:49:38 |
Asako, ne bolondozz már! |
00:49:41 |
Koshiro vezet. |
00:49:43 |
Elég legyen! |
00:49:46 |
Ülj le! |
00:49:48 |
Bárcsak elmennél! |
00:49:55 |
Asako, ne izélj már! |
00:49:57 |
Mit csinálsz? |
00:50:00 |
Miért akarsz vele aludni? |
00:50:02 |
És miért akarod szeretni? |
00:50:06 |
Gyûlöllek! Tûnj a francba! |
00:50:09 |
Koshiroval fogok élni! |
00:50:16 |
Asako! |
00:51:10 |
Ez... |
00:51:13 |
Az egész miattam történt. |
00:51:29 |
Nem a te hibád, Asako. |
00:51:38 |
Az érzelmek feltörtek a tudattalanból, |
00:51:41 |
Elõjöttek a feszín alól. |
00:51:44 |
Az eszméletét is visszanyerte. |
00:51:47 |
Azt hiszem minden tõlem telhetõt megtettem. |
00:51:53 |
Asszonyom! |
00:51:56 |
Értem. |
00:51:59 |
Jó ezt hallani. |
00:52:03 |
Asako édesanyja most már békében nyugodhat. |
00:52:08 |
Kérem vigyázzon rá! |
00:52:12 |
Számítok Önre. |
00:52:15 |
Úgy lesz. |
00:52:28 |
Most már jól leszel, Asako. |
00:52:32 |
Gyorsan befejezem a vizitet, |
00:52:34 |
aztán itt maradok melletted. |
00:52:36 |
Minden rendben lesz, ok? |
00:52:48 |
Egy perccel ezelõtt még jól volt. |
00:52:50 |
- A sürgõsségi intézkedések? |
00:00:17 |
Doktor úr! |
00:00:21 |
- Készítsen elõ egy fecskendõt! |
00:00:23 |
Asako? |
00:00:27 |
Asako! |
00:00:44 |
Nyisd ki a szemed! |
00:01:06 |
Anyu... |
00:01:13 |
Minden rendben. |
00:01:19 |
Nem a te hibád. |
00:01:24 |
Asako. |
00:01:53 |
Doktor! |
00:01:55 |
Asako! |
00:01:57 |
uram! |
00:02:01 |
Elvesztettük... |
00:02:08 |
Ön mindent megtett uram. |
00:02:26 |
Úgy tartják, a halál minden sebet begyógyít. |
00:02:32 |
Az utolsó pillanatban, |
00:02:34 |
vajon mi adhatott neki ilyen békeséget? |
00:02:38 |
Talán Asako |
00:02:40 |
egy kicsivel tovább maradt, |
00:02:42 |
hogy ezt a békét meglelje. |
00:04:53 |
BONCRETEM |
00:05:00 |
3 nappal korábban |
00:05:16 |
A halál úgy 13 órája állt be. |
00:05:24 |
Egy katonát megöltek, mialatt |
00:05:27 |
kézbesített néhány dokumentumot. |
00:05:30 |
A testtel durván elbántak, |
00:05:36 |
Ki lehet az, |
00:05:39 |
aki ilyesmit képes megtenni? |
00:05:41 |
Mi volt a motiváció? |
00:05:49 |
Akkor még nem tudtam azt a tényt, |
00:05:52 |
Hogy a feleségemnek nincs árnyéka. |
00:06:01 |
Annak a doktorandusnak... |
00:06:02 |
még idõre lesz szüksége, hogy hozzászokjon a boncoláshoz. |
00:06:08 |
Amúgy, |
00:06:09 |
készen állsz az elsõ leckére? |
00:06:14 |
Mindenki azt mondja, hogy egy vagány társaság, |
00:06:19 |
Rosszabbak, mint mi voltunk annak idején. |
00:06:25 |
Akkoriban az összes |
00:06:27 |
tudományosan megmagyarázhatatlan jelenséget |
00:06:32 |
babonaként tartották számon, |
00:06:35 |
különbözõ kulturális jellegzetességekkel. |
00:06:39 |
Például keleten, |
00:06:41 |
Ha valaki kísérteteket látott, vagy általuk volt megszállva |
00:06:45 |
Abban a többszörös személyiségzavar |
00:06:51 |
És mi van a szellemekkel a kísértetházakban? |
00:06:58 |
Ez egy érdekes kérdés. |
00:07:02 |
SZELLEMEK |
00:07:13 |
Hittek a halottak szellemeiben. |
00:07:21 |
Egy nyugati tudós csinált valami érdekeset, |
00:07:25 |
Azzal kísérletezett, hogy a halottakat |
00:07:28 |
közvetlenül a haláluk elõtt és után megmérje. |
00:07:31 |
Arra számítanánk, hogy a súlyuk azonos marad. |
00:07:36 |
De elég furcsa módon, |
00:07:38 |
Volt egy percnyi különbség |
00:07:41 |
A két mérés között. |
00:07:46 |
Ezen eredmények tükrében néhányan azt mondják |
00:07:50 |
Hogy ez a különbség magának a léleknek a súlya. |
00:07:54 |
Erre bizony nehéz tudományos magyarázatot adni. |
00:07:57 |
Professzor! |
00:07:59 |
Ezek szerint... |
00:08:01 |
hisz a szellemek létezésében? |
00:08:05 |
Hát nem a kísértetházakban kódorgókban. |
00:08:10 |
Mint önök legtöbbje, tulajdonképpen |
00:08:14 |
De bárhogy is van, |
00:08:17 |
Abban azért szeretnék hinni, |
00:08:20 |
Lehangoló lenne, ha nem hinnénk. |
00:08:23 |
Nem értenek egyet? |
00:13:11 |
Egy Koreai katona volt |
00:13:38 |
Ugyanaz, mint az elõzõ ügyek. |
00:13:41 |
Igen, a módszer és a fegyver is. |
00:13:49 |
Még gyerek volt. |
00:13:50 |
Egy sorozatgyilkos jár a japán katonák nyomában... |
00:13:56 |
Amíg a nyomozás tart, |
00:13:59 |
kérem tartsák ezt az esetet titokban. |
00:14:02 |
Maga is, Jung-Nam. |
00:14:04 |
Igen, uram. |
00:14:06 |
Jung-Nam! |
00:14:07 |
Miért nem hoztad a halott barátaidat is? |
00:14:10 |
Valaki rizses rágcsálnivalót csinált. |
00:14:14 |
Kóstolja meg doktor! |
00:14:50 |
In-Young, |
00:14:53 |
elmentél valahová tegnap éjszaka? |
00:14:57 |
Tessék? |
00:14:59 |
Felejtsd el. |
00:15:03 |
Álmodtál valami furcsát? |
00:15:10 |
Olyan fáradt vagyok mostanában. Nem emlékszem, |
00:15:14 |
még arra sem, hogy kerültem ágyba, |
00:15:22 |
Ennyire szereted? |
00:15:25 |
Ezek ketten nem úgy néznek, ki, mint mi? |
00:15:30 |
Mikor kinn ültünk a kertben... |
00:15:39 |
Úgy értem. |
00:15:42 |
Még a lámpa is ugyanúgy néz ki. |
00:15:48 |
Várj! |
00:17:16 |
Drágám! |
00:17:17 |
Várj! |
00:17:20 |
Csak maradj úgy! |
00:17:51 |
Drágám! |
00:17:53 |
Gyere lassan felém! |
00:18:27 |
Hiszen te... |
00:19:30 |
In-Young. |
00:19:36 |
Egy évvel korábban, |
00:19:39 |
In-Young Japánban halt meg. |
00:19:43 |
Hogy is tudnám elfelejteni? |
00:19:49 |
És... |
00:19:53 |
Hogy tud elõttem állni? |
00:20:52 |
Kedves, |
00:20:55 |
soha ne hagyj el! |
00:21:00 |
Veled maradok, még ha meg is halok. |
00:21:05 |
Meg tudnád nekem ígérni, |
00:21:10 |
hogy soha nem hagysz el? |
00:21:18 |
Miért hagynálak el? |
00:21:22 |
melletted leszek, még a halálom után is. |
00:24:06 |
In-Young! |
00:24:17 |
Ne csináld! |
00:24:23 |
Jól tudom, |
00:24:27 |
hogy nagy a fájdalmad. |
00:24:35 |
De... |
00:24:38 |
mindig együtt voltunk. |
00:24:43 |
Hagyd abba, édes! |
00:24:46 |
Majd én ezt elintézem. |
00:25:00 |
Add ide! |
00:25:15 |
Most! |
00:25:18 |
In-Young! |
00:25:19 |
Ne! |
00:26:03 |
Choi nõvér! |
00:26:04 |
Choi nõvér! |
00:26:45 |
In-Young! |
00:27:17 |
Ennyire szereted? |
00:27:24 |
Mire gondolsz? |
00:27:27 |
Már vártalak, |
00:27:31 |
aggódtam, hogy hátha elhagytál. |
00:27:39 |
In-Young! |
00:27:41 |
Menjünk vissza Japánba! |
00:27:44 |
Mi történt... |
00:27:59 |
a karoddal? |
00:28:04 |
Mik ezek a vágások...? |
00:28:46 |
In-Young! |
00:28:55 |
Õrmester! |
00:28:58 |
Egy nõvér az Anseng Kórházból. |
00:29:01 |
De vajon miért hagyta a gyilkos a |
00:29:06 |
Persze, az volt a szándéka, hogy leleplezze. |
00:29:09 |
Sötét és köd volt aznap éjjel, |
00:29:16 |
és ha igyekezni kell, |
00:29:19 |
Úgy néz ki, mint egy meredek sziklafal, |
00:29:22 |
mikor lefelé nézünk innen. |
00:29:25 |
De... |
00:29:29 |
most miért egy nõvért? |
00:29:31 |
Mivel nem japán katona volt, |
00:29:33 |
talán valaki másolta a sorozatgyilkost. |
00:29:38 |
Nem. |
00:29:41 |
Nekem nem tûnik másnak. |
00:29:44 |
Ugyanaz a gyilkos. |
00:29:49 |
A holttest mellet volt, uram. |
00:30:00 |
Volt a Koreai katonán kabát? |
00:30:05 |
Nem uram. |
00:30:13 |
Ez Dong-Won-é az |
00:30:18 |
Én vagyok a gyilkosságok elkövetõje. |
00:30:27 |
Kérem jöjjön el, és tartóztasson le! |
00:30:31 |
Ha Kim Dong-Won föltûnik, tartsák itt! |
00:30:34 |
Igen uram! |
00:30:42 |
Biztos abban, hogy |
00:30:45 |
Igen. |
00:30:47 |
Gyerünk! |
00:31:27 |
Talán nehéz ezt megérteni, |
00:31:30 |
de két személyiség lakik bennem. |
00:31:35 |
Dong-Won, és egy gyilkos. |
00:31:38 |
Röviden, |
00:31:39 |
a mostani sorozatgyilkosság elkövetõje |
00:31:43 |
én vagyok, Dong-Won. |
00:31:45 |
Dr. Dong-Won? |
00:31:50 |
Továbbá, |
00:31:52 |
ne higgyék el amit mondok, vagy amit teszek. |
00:31:56 |
Ismét leszögezem, a sorozatgyilkos |
00:32:01 |
én vagyok. |
00:32:20 |
Menjenek, és keressék a kórházban. |
00:32:23 |
Én elmegyek Dr. Kanedahoz. |
00:32:25 |
Igen uram. |
00:32:42 |
Dr. Kaneda! |
00:33:11 |
Dr. Kaneda! |
00:33:17 |
Dr. Kaneda! |
00:33:21 |
Mi hozta Önt ide? |
00:33:23 |
Úgy hiszem Dr. Kim nincs idebenn. |
00:33:26 |
Még nem jött haza. |
00:33:28 |
Sokáig elvan ma. |
00:33:30 |
Értem. |
00:33:33 |
Mióta házasok? |
00:33:38 |
Majd egy éve. |
00:33:41 |
Értem. |
00:33:44 |
Jöjjön be, és foglaljon helyet.! |
00:33:46 |
Hozok egy csésze teát. |
00:34:17 |
Õrület. |
00:34:21 |
Kész õrület. |
00:34:25 |
Doki! |
00:34:28 |
Igen? |
00:34:30 |
Úgy halottam, |
00:34:33 |
hogy Japánban, Dr. Kim... |
00:34:51 |
Igen, az elkövetõ elmenekült. |
00:34:53 |
Küldjenek Anseng Kórházba valakit, most! |
00:34:58 |
Yoshida! |
00:34:59 |
Igen! |
00:35:03 |
Gyûjtsék össze az összes beteget. |
00:35:05 |
Igen, uram! |
00:35:12 |
Ki van még a kórházban most? |
00:35:15 |
A betegek és az igazgató... |
00:35:19 |
Az egyik orvosunk boncolást végezni ment. |
00:35:23 |
Boncolást? |
00:35:24 |
Igen. |
00:35:30 |
Mi a...? |
00:35:38 |
Choi nõvér! |
00:35:43 |
Nem rendeltem el boncolást. |
00:35:46 |
Bassza meg! |
00:35:55 |
Mi folyik itt? |
00:35:57 |
Woo-Shik! |
00:36:00 |
- Ez Dr. Lee! |
00:36:03 |
Mi történt? |
00:36:07 |
- Ütött és elszaladt. |
00:36:10 |
Egyik orvos sincs benn. |
00:36:13 |
Vigyék a sürgõsségire! |
00:36:14 |
Jung-Nam, kerítse elõ az igazgatót! |
00:36:16 |
Oké. |
00:36:26 |
Aoi! |
00:36:29 |
Máris úgy hiányoztál. |
00:36:54 |
Szeretlek. |
00:37:20 |
Asszonyom! |
00:37:31 |
Tegye le! |
00:37:35 |
Tegye le azt a kést! |
00:37:42 |
Most rögtön! |
00:37:57 |
Õrnagy! |
00:38:00 |
Kérem, állítson meg! |
00:38:04 |
In-Young, |
00:38:08 |
bennem van a halott feleségem. |
00:38:12 |
Kérem! |
00:38:15 |
Kérem, állítsanak meg! |
00:38:17 |
Maga nem Dong-Won. |
00:38:20 |
A férje tavaly halt meg Japánban! |
00:38:25 |
Az a férfi csak a maga kreálta hamis kép! |
00:38:29 |
Maga... |
00:38:31 |
ln-Young! |
00:39:04 |
Hittek a halottak szellemében. |
00:39:30 |
Abban azért szeretnék hinni, |
00:39:50 |
Lehangoló lenne, ha nem hinnénk. |
00:39:55 |
Nem értenek egyet? |
00:40:18 |
Adja fel magát! |
00:40:35 |
Állj! |
00:41:38 |
Micsoda magány... |
00:42:31 |
Azóta nem láttalak... |
00:42:36 |
De tudom, |
00:42:39 |
hogy mindig mellettem voltál. |
00:43:03 |
Mond csak! |
00:43:06 |
Ha el akartál hagyni, |
00:43:15 |
akkor miért nem vittél egyszerûen csak |
00:43:19 |
magaddal, azon az éjszakán? |
00:45:47 |
Azóta, |
00:45:49 |
hiszünk abban, hogy minden örökké tarthat. |
00:45:55 |
fordította: mangoa |